Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407

A M AGY AH KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 416 kozásban is érvényesült. Amidőn a bírák maguk közül négy társukat kiküldték a vitás föld feloszt áfái a, ezek ketteje gyc'ri, ketteje komáromi volt (Marcellus és Benke, ill. Ceépán és Oltus), sőt mikor az oklevél kiállításakor kiderült, hegy csak négyüknek van saját pecsétje, sajátságos medon ezek ugyanígy oszlottak meg (Apa és Marcellus, ill. Csépán és Dénes). Azok, akiknek nevében kelt az oklevél, nem egyedül szerepeltek. Mellettük ott voltak „rokonaik és a többiek, igen sokan", amidőn „bizonyos meghatározott napokon eljártak a jeg rendje és a haza szokásai szerint" (iuris ordine et iuxta mores patrie). Mint a zalaiak, ők is megfegadtatták a felekkel — a pannonhalmi apáttal és a templomosok mesterével — ,hogy meghajolnak ítéletük előtt, sőt előre kötelezték a netán elégedetlent, hogy száz márka bírságot fizet, ha megtagadná az engedelmességet. ítéletük a vitás birtoknak meglehetős bonyolult felosztását jelentette. Amidőn azonban ezt végre akarták hajtani, a kiküldött négy bíró előtt a templomosok mestere nem jelent meg, nem is képviseltette magát, hanem csak egy jobbágya jelentkezett. Mivel ez nem tudta magát ura írásával igazolni, újabb határnapot tűztek ki. Most már eljött egy templomos fráter, azonban ő az ítéletet nem fogadta el. A bírák erre a nagymestert idézték meg, személyéhez szóló levéllel. Ez maga helyett egy testvért küldött, aki „kemény nyakú lévén", vonakodott a „nemesek testülete" előtt és a megállapított helyen, t. i. a Szent Margit egyháznál megjelenni, sőt távol maradt a következő napra a banai templomnál kitűzött tárgyalásról is. Mivel a viszályt a bírák nem tudták elintézni, be kellett érniök azzal, hogy az esetet és eljárásukat leírják bizonyság céljából, akár mint előbb a zalaiak. A tanácskozás módja és az egyes lépések sorrendje ekkor, a XIII. század közepén, már megállapodottnak látszik.1 Annál feltűnőbb, hogy azok, akik ítéletet mondanak, még mindig nem nevezik magukat bíráknak, szolgabíráknak.2 1 Erdélyi 1233 és 1236 közé teszi az oklevél keltét, azonban Wenzel és Karácsonyi meghatározása valószínűbb. Annál is inkább, mert az apátság és a templáriusok a vitás föld felöl 1249-ben békésen megegyeztek. (Pannonhalmi rendtörténet, II. k. 286. 1.) így bajos feltenni, hogy egy évtizednél is hosszabb idő esne a per két fázisa közé. 2 Bizonyára ez a körülmény vezette félre kutatóinkat és akadályozta meg, hogy az oklevélben a megyei autonómia kialakulásának egyik emlékét ismerjék fel. Erdélyi (Pannonhalmi rendtörténet, I. k. 263. 1.) és Karácsonyi (i. helyeken) egyaránt fogott bírákat, a felek által külön-külön felkért négy-négy békéltetőt láttak az oklevél kiállítóiban, ho!ott rajtuk kívül még „igen sokan" vettek részt a tanácskozásokon.