Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 407

412 MÁbYrKZ KI.KMKK háborúban nem vezetőjük, békében nem ellenőrük és pénzügyi tekintetben sem rendelkezik velük. Akiráhi serviensek tehát úgy élhették le életüket, hogy a comessel érintkezésbe sem jutottak. Ez még népeik körében is csak tized- meg pénz­váltási ügyekben intézkedhetett, meg bűnpereikben ítélkezett, tehát a súlyosabb esetekben, mivel az alsóbb fokú bíráskodás a földesurakat illette meg. A királyi serviensek kiváltságos helyzete, közvetlenül a király alá tartozása azonban veszélye­ket is rejtett magában. Messze lévén az udvartól és az itt működő bíráktól, nem volt könnyű pereiket egyhamar elintéztetni. Az igazságszolgáltatásnak a lassúságát, nehéz­kességét akkor kezdték különösen nyomasztónak érezni, amikor — a XIII. század második negyedétől — a nagy­birtokosok, hatalmuk növekedésével, egyre kevésbbé respek­tálták a gyengébbek jogait és többé a birtokfoglalásoktól sem riadtak vissza. A királyi serviensek, hogy segítsenek magukon, vidékenként szervezkedni kezdtek, azzal az eltökéléssel, hogy maguk fognak ítéletet hozni és szolgáltatnak igazságot a vitás ügyekben. Ehhez előbb el kellett nyerniök a király felhatalmazását. A bíráskodás joga ugyanis a középkorban a fejedelmi hatalom sarkköve volt. A király ennek segítségé­vel nyúlt be a társadalcm legbelsőbb ügyeibe, napról-napra érvényesítve ott befolyását, ugyancsak általa tartotta fenn közvetlen kapcsolatát a fokozatosan földesúri hatalom alá kerülő rétegekkel, s amidőn törvényt látva, gyakorolhatta a fejedelem legszebb erényét, az igazságosságot, egyszer­smind jelentős jövedelmet is biztosított magának a bírságok­ból. A felhatalmazást az uralkodó — elsőnek II. Endre — megadta s így gyűlhettek össze 1232-ben a Zala-folyón innen és túl lakó királyi serviensek. Az oklevelet, amelyet ekkor kibocsátottak, középkori jogtörténetünknek ezt az egyik legfontosabb dokumentumát,1 sokszor megtárgyalta már a szakirodaicin. Sőt a nagy közön­ség előtt is ismeretes a serviensek panasza, hogy gönosz emberek részéről sokukat érte jogtalan elnyomás s bíráik távollétén kívül más akadályok is gátolták az igazságszolgál­tatás munkáját. Mivel azonban a szöveg más dolgokról is fel­világosít. amelyek szerfelett jellemzőek a serviensek szervez­kedésére, kénytelenek vagyunk a részletekre is kitérni. Az oklevél a veszprémi püspök és az Atyusz bán közti perről szól. A püspök, mint olvassuk, megjelent a Ketüd hídjánál össze­gyűlt serviensek közt és látva, hogy ezek mint bírák tevékeny­kednek. megvádolta a serviensek közt ülő Atyusz bánt — 1 Zala vármegye története. Oklevéltár, II. k. 643. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom