Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

EMLÉKEZÉS GRÓF KLEBELSKEKG KUNÓ ELNÖKSÉGÉRE 405 Századok még az ő halála után is sok olyan terhet cipelt magával, aminek tudományos folyóiratban alig volt helye. Klebelsbergé az érdem, hogy a Társulatot a dilettáns sallangtól megtisztította és a kor színvonalán álló politikát és módszerességet követelt. Ezzel a Századok is tisztán tudományos folyóirattá fejló'dhetett s a Társulat színezete is erősen változott. Klebelsberg nem akarta elvágni a kapcsolatot a közönséggel, sőt éppen a szélesebb olvasóközönség érdekében követelte a törekvést a formai szépségre és a lényeges tárgyak földolgozását. Taggyüjtéseink is 1919-től 1927-ig azt bizonyították, hogy az újonnan szerzett tagok fele: iskolák és egyesületek, múzeumi és levéltári tisztviselők, tanárok és tanárjelöltek, papok és szerzetesek, tehát a tágabb értelemben vett szakkörökhöz tartozók. Egy második, népszerűsítő folyóirat gondolata közvetlenül a most folyó háború előtt vetődött fel, de a papírkorlátozások és egyéb háborús nehézségek miatt egyelőre még nem volt megvalósítható. A tudományos jelleg kifejezésre jutott abban is, hogy a Tá"sulat ülésein külföldi neves történettudósokat szólaltatott meg s a történettudósok nemzetközi szervezetével is fölvette a kapcsolatot . A nemzetközi kongresszusokra számottevő elelegációkat küldött ki és mindent megtett, hogy a magyar történetírás eredményeiről a külföldet is tájékoztassa. Amikor a dánok kezdeményezésére a kisebb elterjeeltségű nyelveken megjelent történeti irodalom eredményeinek ismertetésére terv készült, ebben éppen mi magyarok voltunk az elsők, akik a nemzetközi folyóirat külön testes füzetében bőséges kivonatokban ismertettük újabb kutatásainkat, e,zzel sok tekintetben irányt is adva annak, hogy a kérdés megoldása miként lehetséges. A Társulat és tagjai, a kutatók: régiek és azok is, akik első szárnypróbálgatásaikat végezték, megértették Klebelsberg gróf elveit, jelszavait, figyelmeztetéseit és utasításait. Amit ő hirdetett, az közszellemmé vált historikusaink közt. Ők igazán nem törekeeltek arra, hogy elhagyják a kijelölt utat, amelynek kitűzésében nagyrészük a gróffal együtt dolgozott. Az a szukcesszív szolidaritás, amelynek hiányát Klebelsberg a magyar életben annyira kifogásolta, itt nem hiányzott. A mai ifjak talán már nem is a klebelsbergit, hanem az újat, a követendőt látják ezekben. Bátran elmondhatjuk, hogy amit ő a Történelmi Társulatban müveit, messze annak keretein túl is éreztette hatását nemcsak a kutatásban, hanem a szervezésben is. Ha ma a magyar történettudomány föllendüléséről, egészségesebb irányáról