Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

4(11) DOMANOVSZKY 8ÀNDOU lehet beszélni, abban jelentékeny része van gróf Klebelsberg Kunónak. Legszorosabban mégis Társulatunk érzi a szukcesszív szolidaritás kötelezettségét. Az a nagy átalakulás, amelyen Társulatunk az ő vezetésével keresztülment, az az új szellem, amelyet oda ő hozott be, az a megfeszített, a legrosszabb időkben szinte hajszolt munka, amellyel a hajó süllyedését megakadályozta és a viharon át csendes vizekre kormányozta, sehol annyira nem gyökereztette meg emlékét, mint éppen a mi körünkben. Megfogyatkozott erőkkel az ő halála óta is tartottuk azt az irányvonalat és felvettük a harcot a kishitűséggel. Megragadtunk minden eszközt, amellyel történelmi kulturánkat szolgálhatjuk. Tanúsítják ezt újabban megindított kiadványaink is, amelyeknél a vállalkozás irodalmi kiadó intézetek kezében van, mint a Magyar Történelmi Társulat Könyvei sorozata és a Magyar Művelődéstörténet. Azok közül, akik vele együtt dolgoztak, már sokan eltávoztak sorainkból, hogy másokat ne említsek, Fejérpataky László, Csánki Dazső, Kollányi Ferenc és Károlyi Árpád. A többiek is, kik még élnek, túl vannak pályájuk zenitjén. Ezt a megemlékezést tehát a jövő nemzedékhez intézett szavakkal akarrám zárni: tartsák meg ők is a szukcesszív szolidaritást,' a hűséget a nagy erőfeszítések törekvéseivel szemben és őrizzék híven annak a férfiúnak emlékét, aki — hogy saját kifejezésével éljek — gondos orchideakertész volt, aki végiggondolt gondolatsorok távlatába állította, terveit, aki a magyar történettudomány hivatásáról magas meggyőződést érlelt ki magában s a mindennapi munka g3Takorlati megoldásában is — nemzete jövője érdekében — lehetőleg a legmagasabb célra és módszeri megoldásra irányította a figyelmet. Domanovszky Sándor.