Századok – 1942
Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384
EMLÉKEZÉS GRÓF KLEBELSBERG KUNÓ ELNÖKSÉGÉRE 397 A Döblingi Hagyaték porapás anyaga volt az Újabblcori Források első kiadványa. Első kötete 1921-ben jelent meg, a második, Széchenyi nagy magyar szatirájával, a következő évben. Kitűnő beharangozó volt ez az új sorozat számára. Klebelsberg mindent elkövetett, hogy a kiadvány elkészültét, szép kiállítását és terjedését előmozdítsa. A két kötetből külön bibliofil kiadást is rendezett merített papíron, számozott példányokkal és maga gyűjtötte az előfizetőket. Ehhez a kiadáshoz külön művészi réz karc-emblémát készíttetett. Minthogy a papírszerzés akkor igen nehéz dolog volt, maga járt el a papírnagykereskedőknél a kiadványhoz szükséges papír kiválasztására és lekötésére. Akkor már belülgyminiszter volt. Volt elég gondja, de a társulati ügyeken, különösen a bécsi kutatáson és az Újabbkori Források összes szellemi és technikai kérdésén állandóan rajta tartotta a szemét. Gyakran a minisztériumból telefonon kért fölvilágosítást, hogy ez vagy az a részlet mennyivel jutott előbbre, vagy adott utasítást, hogy a szóban forgó problémák milyen irányban volnának megoldhatók. A Döblingi Hagyaték első elkészült példányát bemutatta a kormányzó úr cfjméltó- , ságának, aki ez alkalomból legfelsőbb kéziratban üdvözölte történettudományunk akkori nesztorát. A technikai nehézségek folytonos súlyosbodása és az inflációs áremelkedés érlelte meg azt a gondolatot, hogy a tudományos társulatoknak össze kell fogniok, hogy saját erejükkel emelkedjenek ki az örvényből, amely sokkal veszedelmesebb mélységbe rántotta őket, mint a háború nyomora és minden munkájukat szinte megsemmisüléssel fenyegette. A probléma az volt, hogy új alapokon keressék működésük további lehetőségét. Mindjárt a proletárdiktatúra bukása után a Társulat beadvánnyal fordult a kultuszminiszterhez. Pékár Gyula államtitkár csak azon a módon látta lehetségesnek a kibontakozást, ha egy új alapítású kultúrnyomda állítaná elő az összes társulatok folyóiratait, hogy íey az üzleti haszon a társulatok számára legyen megtakarítható. Az informatív adatgyűjtés meg is indult, de az ügy nem jutott előre. Egyelőre a minisztérium csak olcsóbb papírt szerzett a társulatok részére és azt fölosztotta közöttük. Ezt az ügyet a minisztériumban Czakó Elemér miniszteri tanácsos vette kezébe és szerencsésen le is bonyolította. Ö fölismerte Klebelsberg kezdeményezéseinek jelentőségét és mindenben készségesen előmozdította azokat. Az olcsó papír azonban magában még nem volt elégséges a magyar tudományosság fönnmaradásához, annál kevésbbé, mert a nyomdák, amiért a papirost a társulatok nem az ő útjukon szerezték,
