Századok – 1942

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: Emlékezés gróf Klebelsberg Kunó elnökségére. 384

420 TlOMANOVSZKY SÁNDOR az e réven elmaradt haszon címén jelentékeny százalékot számítottak föl. A Századok terjedelmét ugyan sikerült 60 K-s évi tagdíj mellett 20 ívről ismét évi 25 ívre fölemelni, de talpraállítása azon az alapon, hogy a társadalom is jelentékenyebb adományokkal sietett volna segítségére, hiú remény maradt. Saxlehner András adománya: 80.000 К egy füzet költségeire 1922 elején fehér hollóként magára maradt s a Társulat főtitkára, Lukinich Imre az évi közgyűléseken bemutatott beszámolóiban hiába panaszolta, hogy a történelmi név és az anyagi eszközök bősége tudományos életünk és intézményeink vergődését közönyös szemmel nézi. Rendkívüli kiadványokra, nagy publicitással megindított mozgalmakra még reagáltak, de a mindennapi élet szükségletei iránt semmi érzékük nem volt. A döblingi hagyaték szép sikere után egyéb forráskiadványaink jövője kétségesnek látszott. Az előbbinek megjelenését jelentékenyen mozdította elő Széchenyi István gróf unokáinak, Teleki Tiborné és Károlyi Alajosné grófnőknek 200.000 K-s adománya, amely mellett a többi adomány — a Tébe 100.000 K-s befizetésétől eltekintve 10 — 25 ezer K-s tételekből állt és nagyrészt vállalatok részéről folyt be. Az Üjabbkori Források kiadása azonban, amikor egy 40 íves kötet nyomdai munkája papír nélkül is a másolási munkákat és az írói tiszteletdíjat sem számítva 150.000 K-n fölül mozgott, ilyen alapon alig volt megoldható. Évi két kötet megjelentetéséhez 300—400.000 K-ra lett volna szükség, lia a másolást a Bécsi Történeti Intézet fedezi. Klebelsberg gróf tehát Buday László révén 1920 augusztus 6-án értekezletet hivatott össze a Magyar Kir. Statisztikai Hivatalba, amelyre a társegyesületek, gazdasági szövetkezetek és egyesületek és néhány napilap képviselői hivattak meg. Előttük fejtette ki a Döblingi Hagyraték jelentőségét és mutatott rá az adott helyzetre, amely a tudományos könyv terjesztését lehetetlenné teszi. Csak a primitív viszonyokhoz való visszatérésben látta a megoldást, előfizetők gyűjtése révén, s erre a föladatra kérte az összefogást, a társadalmi faktorok, a tudományos és gazdasági egyesületek és szervezetek intenzív propagandáját. Az ülés jelentékeny eredménnyel zárult. Zielinszky Szilárd, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet elnöke mutatott különös megértést és fölvetette Széchenyi munkái teljes kiadásának gondolatát. Egy altruisztikus könyvkiadó részvénytársaság terve alakult ki „Széchenyi Könyvtár kiadó rt." címen. 1920 végén mentek szét a levélbeli fölszólítások Klebelsberg gróf és Zielinszky aláírásával. Budapest Székesfőváros és a Hangya szövetkezet 200—200.000 K-val