Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

32 HAJNAL ISTVÁN tartósságra az emberek közti viszonyulásokban. Elnagyolt. kihagyásokkal működő szerkezetiség; az életből, a munkából nem érdekli mindaz, ami annak formáit, módszereit gazdagítja, hanem csak a közvetlenül hasznosíthazó teljesítmény. Míg a tiszta szokásszerűség az életanyag teljes és mindig új formákat teremtő feldolgozása, s ennek folytán állandó belső strukturálódás, fejlődés, addig a hiányosan, egyoldalúan működő szokás az érdekközösségeket erősíti és mintegy elreteszeli a fejlődés útjait. Nem a szokás állítja meg, rögzíti meg a fejlődést, hanem a nyers érdek, amely a szokást nem engedi az élet minden területén érvényesülni. Mindezt azonban inkább a görög kelethez csatlakozott szlávsággal kapcsolatban kellett volna elmondanunk. Az északi szlávság nyugati népei nyilvánvalcan régóta bizonyos belsőbb közösséget tartottak a nyugatias társadalomformákkal; a kereszténységre térés után a lengyelek is alapos „hűbéries" átképzésen mentek át. A fejlődésvizsgálat számára talán nem is egészen helyénvaló, ha általában a „szláv nemzetségszervezet" nevével jelöli Európa középkeleti zónájának jellemző társadalomformáját. „Nemzetség", „törzs": oly fogalmak, amiket amúgy is hajlandók vagyunk valami természetes, fajiságból folyó sajátosságokkal egybekapcsolni. A „szlávság" népi-nyélvi fogalma ugyancsak megállíthatja a fejlcdésvizsgálatot homályos fajiságmagyarázatoknál. Ezzel szemben talán fel lehetne vetni a kérdést, hogy a „szláv leszármazáskötelék" nem-e valami olyan struktúrálcdás, ami lényegében mindenütt a mély kultúrövezeteket "kísérő belsőbb, kontinentális övezetnek jellemzője? A nemzetség- és törzsszervezet szociológiai magyarázata, azt hisszük, túlságosan csak a kész képleteket elemzi-értelmezi, belső építkezésük alapvető, konkrét módszereinek vizsgálata helyett. A csehek, morvák, tótok szinte teljesen kivetkőztek a szláv társadalomformákból; a lengyelek is élesen elkülönültek attól: csak a mechanikus terméketlenséggel működő bizánci kultúrszervezet alá került szláv népek tartották meg ősi ösztönös-racionális alakulásaikat. A kereszténységre tért fejedelmi hatalom a lengyeleknél is központosító szervezésre akarta felhasználni a nyugati módszereket, az egyes vidékekből, amelyek bizonyos törzsi egységet alkottak, várkerületeket létesített; a törzsfő, a sztaroszta és a nemzetgyűlés helyett szolgálatviszonyra alapította az uralmat. De hamarosan itt is mutatkoztak a nyugati módszereknek „irracionális" hatásai. A nemzetségtagból, másrészt pedig a fejedelmet szolgáló tisztségből a magyarhoz hasonló miles-típus alakult ki. karöltve a plébániaegyház I