Századok – 1942

Szemle - Byzantinische Zeitschrift. Ism.: Moravcsik Gyula 375

SZEMLE 375 pedig — ugyancsak a bölcseleti tanfolyam keretén belül —- megalakítatta azt az „oeconomico-paedagogicum institutum"-ot, melynek feladata a tanítók pedagógiai és gazdasági kiképzése lett. Ennek a feladatnak azonban alig felelhetett meg az egy tanárral dolgozó „in?titutum", s így méltán panaszkodhatott a nagykörösi egyháztanács még 1853-ban is amiatt, hogy az „iskolatanítókat képező intézet az egyházkerület nagy kárával mindeddig felállítva nincsen". A dunamelléki egyházkerület végül is Nagykőrösnek ítélte a tanítóképző felállításának a jogát, s amikor az intézet — az államhatalom erélyes fellépésére — megkapta a maga külön igazgatóját, 1858-ban megkezdhette önálló életét. A kötet második részében O. ennek az intézetnek az életét ismerteti 1914-ig. Tárgyalásmódjára vonatkozólag kijelenti, „hogy lehetőleg a napjainkban kiadni szokott Értesítő (Évkönyv) rovatainak rendjében sorakoztatjuk fel az anyagot . . . reméljük, hogy ez az eljárás, bár mozaikszerű képet nyújt, nem tagolja szét az anyagot, az olvasó pedig könnyen megtalálhatja benne, amit keres". Ennek megfelelően a „tanári testület"-től távol, a függelékben találjuk meg a tanárok irodalmi munkásságát, a „nevelés" után külön foglalkozik a „fegyelmi élet"-tel, a „tanulmányi ügyek"-től elválasztja a tanítójelöltek „gyakorlati kiképzését", s külön szerepelnek a „fenntartótestületek" és „az intézet fenntartása" is. Elismerést érdemel a szerző, mert szorgalmas anyaggyűjtést végzett ós adatait tiszteletreméltó tárgyilagossággal értékesítette; feldolgozásának módszerét azonban nem tudjuk helyeselni. A szerző által ígért „mozaikszerű képnek" ugyanis nehéz megtalálni az egységét és hiányzik a háttere, a levegője is. 0. az évkönyvek szei kezetét vette követendő például, pedig azok hajdan is, ma is inkább az adatszerű teljességre, mint feldolgozásuk egységére voltak tekintettel. Az iskolatörténetek szerkezeti egységét felfogásunk szerint a következő szempontok érvényesítése biztosíthatja: az intézmény célja, eszményei; a cél megva'ósításának eszközei: az oktatás és nevelés terve, módszere; az iskola társada'ma: vezetőség, tanári kar, növendékek; ezek munkája s annak eredménye. Ez a sze'kezeti egység természetesen nem kívánja meg, hogy intézményünk életét elszigetelten, önmagában állva mutassuk be, mint azt az évkönyvek cselekszik. O. megjegyzi ugyan, hogy „áttanulmányozni igyekeztünk különféle hasonló rendeltetésű munkákat" — a nagykőrösi tanítóképző-intézet történetét mégsem hozza kapcsolatba más képzők történetével, nem állítja be az egyetemes fejlődés szerves menetébe. Pedig ily módon kitűnő alka'ma lett volna kiemelni a protestáns tanítóképzés jellegzetességeit és megkaphatta volna a belső tagolás lényeges szempontjait: a három-és négyéves képző kialakítása; a gyakorló iskola szerepe, az internátusi nevelés jelentősége stb. O. könyve igazi História Domus, mit a százéves Alma Mater minden gyermeke szívesen forgat, mert minden kérdésére megtalálja benne a feleletet. Mi azonban, akiket elsősorban a tanítóképzés egyetemes története érdekel, ebben a kötetben is szerettük volna a föntebb vázolt szempontok erőteljesebb érvényesülését látni. Csák a J. Lajos (Pannonhalma). Byzantinische Zeitschrift. E német folyóirat most töltötte bo fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ezt a dátumot különös jelentőségűvé teszi az a tény, hogy az egybeesik a bizánci tanulmányok megalapításának félszázados évfordulójáva,1 s ezek nagyarányú fejlődésében jelentős, sőt döntő szerepet játszott éppen a BZ. Amidőn ötven évvel ezelőtt K. Krumbacher az addig mostohán kezelt és más