Századok – 1942

Szemle - Osváth Ferenc: A nagykőrösi református tanítóképzőintézet története; I. Ism.: Csóka J. Lajos. 374

374 szemle túlságosan erősek, nem helyesek. S nem győz meg bennünket arról, hogy ezzel kapcsolatos k-itikáj a helyes a reformációra vonatkozólag is. Hiszen maga B. is dicsérettel szól az osztrák protestántizmus egyik legképzettebb képviselőjéről, a Sopronban is 6 éven át működő Gerengel Simonról, s kiemeli azt is, hogy a magyar prédikátorok vagy egyáltalában nam, vagy csak nagyon kevéssé vettek részt a katolikusok elleni gyűlölet szításában. Nem rombolni, építeni törekedtek ők is. B. adatai is azt mutatják, hogy a reformáció nem egy az osztrák papsággal, s az erkölcsi süllyedés, az ellentétek kiélezése — legalább is Sopronban —- az utóbbi műve csak. H. is említ adatokat, amelyek azt mutatják, hogy a városi polgárság és a papság, illetve annak egyes rétegei egymással szemben állanak a reformáció előestéjén. A reformáció tanainak kezdeti elterjedése szoros összefüggésben jelentkezik egyes vallásos irányú óhajokkal. A soproni polgárság vallásos és társadalmi, szociális irányú igényeinek a kielégítését szeretné a reformációtól; a történeti* fejlődés azonban nem állt meg óhajainál. Szívesen vettük volna még, ha a szerző sokkal részletesebben fogla'kozik a XVII. sz. második felében újra virágzásnak induló katolikus vallásos élet külső megnyilvánulásaival (vallásos társulatok, zarándok'atok, szenttisztelet, adományok stb.), úgy látszik ugyanis, hogy azokkal kapcsolatban is sok értékes és részletes anyagot őriz a soproni levéltár. Az ellenreformáció szellemét és sikerét legjobban az újra fellendülő vallásos népéleten keresztül ismerhetjük meg. Hogy B. munkája csak a felületen mozog, annak, azt hisszük, az az oka, hogy a levéltári anyag szorgalmas egybegyüjtésénés tanulmányozásán felül пэт igyekezett a tárgyával kapcsolatos fontosabb tudományos feldolgozásokat is megismerni. Az irodalmi tájékozódás nem valamely mű szempontjainak szolgai utánzását jelenti. A levéltári anyag feldolgozása során rájön ugyanis az ember, hogy számára a rendelkezésre álló levéltári anyag sajátos, egyéni módszer követését írja elő. Nem hisszük azonban, hogy legyen történész, aki a reformáció és ellenreformáció bonyolult korának a szellemét híven meg tudja ismerni, ha kizárólag levéltári anyagra támaszkodik s az egyes problémákat illetőleg elhanyagolja a történettudomány fontosabb műveinek a tanulmányozását. E megjegyzéseink azonban semmit sem akarnak levonni abból az érdemből, amelyet B. az anyag fáradhatatlan összegyűjtésével teljes mértékben kiérdemelt. Igen sok értékes új adattal járult hozzá a magyarországi reformáció és ellenreformcáió szellemének a magismerhetéséhez. A hiányokat nem azért említettük, mintha B. nem végzett volna hasznos munkát, hanem azért, hogy fenti megjegyzéseinkkel a magunk részéről is hozzájáruljunk — ha csekély mércékben is — a magyar reformáció és ellenreformáció helyes megismeréséhez és értékeléséhez. Pásztor Lajos. Osváth Ferenc: A nagykőrösi református tanítóképzőintézet története. I. rósz: Az intézet megalapításától a világháborúig. Nagykőrös 1939. Az intézet kiadása. 8° 256, LXIII 1. — O. azoknak a küzdelmeknek részletes leírásával kezdi a százéves nagykőrösi tanítóképző monográfiáját, melyeket az intézet felállítása érdekében a nagykőrösi ref. egyházközség a kecskemétivel folytatott, s amelyek az intézet megalakítását oly soká késleltették. A nagykőrösiek vezér -férfia szigeti Wa^ga János volt, aki a nagykőrösi líceum igazgatásának átvétele (1833) óta különös gondot fordított az elemi iskolai tanítók képzésére. Kezdetben a bölcseleti tanfolyamon talált módot az elméleti és gyakorlati pedagógia kérdéseinek tárgyalására, később (1839)