Századok – 1942

Szemle - Harsany; Z.: La cour de Léopold; duc de Lorraine et de Bar. Ism.: Holub József. 364

364 SZEMLe tarkaságra törekvő színekre. Bogdány képeinek világos színpompa felé hajló jellegében keresi P. a színes felvidéki város ifjúkori élményének festői emlékét, művészetének magyar motívumát. Az európai rangú mestert, kora angol csendéletfestésének „legnépszerűbb és utánzásra legérdemesebb" művelőjét P. helyes értékelése után önérzettel tekinthetjük emberi eredetében miénknek, hasonlóan a más nemzetnek adott legnagyobb művészajándékhoz, Dürerhez. A közölt képek nagy száma csak növeli értékét a kötetnek, mely a szerző érdemes munkásságának előkelő dokumentuma. Ifj. Vayer Lajos. Harsany, Z. : La cour de Léopold, duc de Lorraine fit de Bar (1698—1729). Nancy 1939. 8° 585 1. — Ez a nagy terjedelmű munka doktori értekezésnek készült a nancy-i egyetem bölcsészeti kaién. Szerzője, Harsány Zoltán, mint az előszavában olvassuk, Zentán született, 1928-ban Franjiao-szágba ment ki, ott szerezte meg a tanári képesítést és ott helyezkedett is el. Dolgozata azonban nem csupán ezért, hanem főként magyar vonatkozásai miatt érdekelhet bennünket. Lipót herceg V. Károly hercegnek és I. Lipót nővérének fia volt és az atyja Lotharingiai Ferencnek, Mária Teiézia férjének és kormánytársának. A lotha-ingiai hercegség a XVII. század utolsó éveiben csak névleg létezett, francia megszállás alatt volt, és a herceg szerény udvarával Innsbruckban tartózkodott. így azután Lotharingiai Károly részt vett a XIV. Lajos és a törökök ellen folytatott háborúkban, s mint tudjuk, Savoyai Jenő mellett a legtehetségesebb hadvezér volt. Fia, Lipót herceg is Innsbruckban született 1679-ben és jogi tanulmányainak befejezése után 1696-ban engedélyt kért és kapott, hogy a törökök ellen küzdő sereghez csatlakozhassék. Vitézül harcolt a szász választó seregében II. Musztafa ellen, majd Eszéken, Szigetváron és Fehérváron át ment vissza Bécsbe. A következő évben a rajnai seregnél találjuk. A ryswicki béke visszaadta neki a hercegségét, s ő nagy buzgalommal fogott hozzá ahhoz, hogy azt a százéves zavarok után rendbe hozza. A pompaszerető, a művészeteket és tudományokat pártoló fiatal herceg mintaképe természetesen a Napkirály volt, és lunéville-i udvara — kicsiben — az ő nagyszerű versaillesi udvarára em'ékeztetett. H. munkája tulajdonképen ennek a fényes udva-nak és mozgalmas udvari életnek minden vonatkozásban kimerítő képét rajzolja meg eleven tollal a teljes irodalom és a franciaországi és bécsi levéltárak anyaga alapján. Lipót herceg az atyja emiéke iránti tiszteleti ől 1710 táján Martin és Guyou festőkkel képsorozatot festetett jelentős hadvezéri tevékenységének kiemelkedő sikereiről s ezeket azután faliszőnyegekre készíttettte el Mitté udvari szőnyegszövővel. Ezek -— egy kivételével — mind magyar tárgyúak és az 1683—87. évek hadieseményeire vonatkoznak, mint azt H. a felkutatott leírások után megállapíthatta. A régi császári bútortárban ötöt meg is talált ezek közül, de ezeken kívül még 18 más darabot is, amelyek szintén Károly herceg hadjáratainak egyes jelentős eseményeit mutatják be. Amikor ugyanis 1719-hen tűz pusztította el Lunéville-ben a Mitté-féle kárpitok nagy részét, a herceg Herbei és Jacquard képei után újból elkészíttette azokat, s ezek maradtak meg. — Még egy apró magyar vonal kozás akad H. könyvében. Lipót herceg 1699-ben katonai akadémiát állított fel, s ez hamarosan olyan híressé lett, hogy külföldiek is sűrűn felkeresték; mint olvassuk, tagja volt ennek egy Pá'ffy gróf is. Reméljük, hogy. a szerző ez eredményes megindulás után folytatni fogja kutatásait Kívánatos volna, hogy előnyös helyzetét kihasználva a magyarfrancia kapcsolatokra különös gondot fordítson. Holub Jézscf (Pécs).