Századok – 1942

Történeti irodalom - Lortz; Joseph: Die Reformation in Deutschland; III. k. Ism.: Révész Imre. 350

360 TÖRTÉNETI IRODALOM 350-Lortz, Joseph: Die Reformation in Deutschland, I—II. k. 2. kiadás, Freiburg i. Br. 1941. Herder. 8° XII, 437 1. 5 t.; IX, 332, 9 1. 6 t. A reformáció történetirodalma iskolapéldája annak a már rég kialakult és szinte közmegegyezés-számba menő megállapításnak, hogy „tárgyilagos" történetírás e szónak döntőbírói vagy méginkább tiszta logikai értelmében nem lehetséges. A nem képzeleti, hanem valódi emberi létben lehetetlenség, hogy valaki, aki a reformáció vallási alapcélzataival és eszméivel nem ért egyet, pontosan ugyanolyan lelki beállítottsággal ábrázolja annak lefolyását, mint amilyennel ábrázolja az, aki azokhoz az alapcélzatokhoz és eszmékhez a meggyőződés erejével ragaszkodik. A lelki beállítottság eltérése vagy ellentétessége pedig, ha tán a történeti tények előadásából még nem is, de már azok többékevésbbé önkéntelen színezéséből, összefüggéseik földerítéséből, értelmük megfejtéséből, láncolataiknak egy nagy szellemtörténeti egészbe kapcsolásából s a mindezektől elválaszthatatlan értékítéletekből okvetlenül kiütközik. És itt nem segít az sem, hogyha valaki abszolút vallástalan, legalábbis keresztyéntelen szellemben fog hozzá a reformációtörténet tárgyalásához: mert ezzel a „tárgyilagosság" nagyobb mértékét legföljebb annyiban tudja biztosítani történelmi előadása számára, amennyiben egyszerre lesz igazságtalan és megértéstelen mindkét oldal felé. Van azonban a tárgyilagosságnak egy viszonylagosabb, de éppen azért reálisabb értelme, elsősorban épp ennél és a hasonló történelmi témáknál. Ez abban a becsületes, elszánt, olykor hősiessé váló törekvésben áll, hogy valaki a saját fundamentális vallási, általában értékmeggyőződéseihez szilárdan ragaszkodva és azokat egyáltalán nem titkolva, mégis igyekszik lelkileg elmélyedni az általa tárgyalt, de meggyőződésével ellentétes vallási eszmekörben és értékvilágban, nem azért, hogy felette léptennyomon eltörje a pálcát, hanem azért, hogy benne is megtalálja az általános emberi, vagy különlegesen vallási szempontból méltányolható indítékokat. Ez indítékok felismerésére és feltárására ez a helyes értelmű tárgyilagossági törekvés azért helyez nagy súlyt, mert nem hajlandó vállalni az emberi történetfolyamatnak azt a simplex és hamis elrajzolását, amely minden fényt az egyik oldalra, minden árnyat a másikra rak s amely például a reformációtörténet vonatkozásában egyszerűen a Krisztus és az Antikrisztus harcát akarja a földi történetírás eszközeivel is szemléltetni — mindkét oldalról egyformán gyarló emberek viaskodása helyett, amit ezekkel az eszközökkel egyedül lehet ábrázolni. „Wer in diesem immer neu ansetzenden Verteilen von Licht und Schatten, und des Lichtes im Schatten, und umgekehrt, eine Schwäche und Unklarheit der Stellungnahme sieht, soll keine Geschichte schreiben, besonders nicht sich um eine Zeit solcher Gegensätze bemühen, wie sie den Übergang des 15. zum 16. Jahrhundert füllen" (I. 96. 1.). L. művéből azért idézzük szószerint és az eredeti nyelven ezt az alapvető fontosságú methodikai nyilatkozatot, mert a két