Századok – 1942

Történeti irodalom - Ritter; Gerhard: Machtstaat und Utopie. Ism.: Guoth Kálmán. 344

344 TÖRTÉNETI IRODALOM 344-•újhelyi Menyhért „A kalocsai érsekség története a renaissanceidején" (1900) c. munkájának a hiánya tűnik fel. Annál meglepőbb, hogy a szegényes újabb egyháztörténeti irodalmat nem ismeri, vagy nem vette figyelembe. Pedig ebben felbukkan egy-két olyan itáliai egyetemen tanuló diák, akikkel másutt nem találkozunk. így zelestei Nárdai Tamás még 1519-ben is, gelsei Pethő Gergely pedig 1519—24 között a bolognai egyetem növendéke. Ezt Bedy Vince könyveiből tudjuk. (A pápóci prépostság és perjelség története, 1939; u. az: A győregyházmegyei papnevelés története, 1937.; u. az: A győri székeskáptalan története, 1938.)• Vagy például Otting Jánosról, akivel 1452-ben a bolognai németek matrikulájában találkozunk, részletes ismertetést találunk még Házi Jenő könyvében is. (Sopron középkori egyháztörténete, 1938.) A kalocsai és bácsi kanonokokra vonatkozólag eléggé használható Winkler Pál munkája. (A kalocsai és bácsi érseki főkáptalan története alapításától 1935-ig, 1935.) Látszólag talán sok kifogást hoztunk fel, de ez V. nagy munkájának értékéből nem sokat von le. S megjegyzéseink is inkább használhatóságát akarják elősegíteni. Gcrézdi Itabán. Ritter, Gerhard: Machtstaat und Utopie. Vom Streit um die Dämonie der Macht seit Machiavelli und Morus. 2. Auflage, München und Berlin 1941. R. Oldenbourg. 8° 173 1. Minden kornak megvan a maga sajátos prizmája: ezen keresztül néz vissza letűnt nemzedékekre, egyéniségekre, ezek alkotásaira, s értékeli őket a szerint, hogy eszményeit, céljait,, vágyait miiyen mértékben találja meg bennük. A tudomány célja éppen az, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel igyekezzék megszabadulni ezektől a korbeli kötöttségektől, s az egykori életet a maga igazi mivoltában jelenítse meg. Az emberi képességek azonban e tekintetben is nagyon végeseknek bizonyultak a múltban — s méginkább a jelenben. Szinte úgy látszik: a célt talán soha el nem érhető eszménynek kell tekintenünk. Erre az örök célra törni, ezt a lehetőségek szerint megközelíteni mégis szent kötelessége mindazoknak, akik a pillanat horizontján felülemelkedtek, s a multat nem példatárnak tekintik a mindenkori jelen különböző világnézeti álláspontjainak igazolására. Ilyesfajta, ma különösen hangsúlyozandó gondolatok támadnak az emberben R. könyvének olvasásakor. Egyenesen meghökkentő t. i., hogy mennyire a maga köntösébe öltöztet minden kor — a miénk is — még olyan félre nem érthető világossággal megnyilatkozó embereket is, mint Machiavelli. A XVI—XVII. század vezető politikusainak egyik legkedveltebb olvasmánya volt: hol szégyenkezve-pironkodva, hol minden gátlás nélkül, de mindenképen sokszor gyarapították tudományukat a firenzei mester könyvecskéjéből. A kor vallásos-egyházias célkitűzéseket hangoztató „Dei gratia" monarchái szívesen is alkalmazták Machiavelli pogány módszereit — a „cél szentesíti az eszközt" elvével hidalva át a tátongó szakadékot. S a következő században Nagy Frigyes, a felvilágosodás gyermeke már a bűnök