Századok – 1942

Történeti irodalom - Úr és paraszt a magyar élet egységében; ld. Eckhardt Sándor - Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai. Ism.: Gerézdi Rabán. 338

TÖRTÉNETI IRODALOM 343-decretorum doctor, archidaconus Albensis (403. 1.) ugyanott. (Schrauf, i. m. 126., 128., 132. 1.) Christianus dd. pridem plebanus de Hammersdorf (404. l.j ugyanott. (Schrauf, i. m. 73., 130., 135., 136. 1.) Emericus artium et decretorum doctor (406. 1.) ugyanott. {Schrauf, i. m. 130. 1.) Albertus decretorum doctor, archidiaconus Neugradiensis (405. 1.): tanulmányait egészen a doktorátusig végigkísérhetjük a bécsi egyetem anyakönyvében, sőt a teljes nevét is megtudjuk: Albertus de Waradino. (Schrauf, i. m. 54., 128., 131., 132., 134. 1.) Anthonius canthor (407. 1.) ugyanott. (Schrauf, i. m. 142. 1.) Blasius de Nemes decretorum doctor (408. 1.) ugyanott Blasius de Nemesser néven. (Schrauf, i. m. 86. 1.) Joannes Haghmasy artium et decretorum doctor (420. 1.) pedig a krakkói egyetemen. (Schrauf: Regestrum Bursae Hungarorum Cracoviensis, 1893, 17., 82. 1.) Dominicus doctor iuris canonicus Varadiensis (401. 1.) is Bécsben járt (Schrauf, i. m. 13. 1.), innét ment le Páduába, ahol az ultramontánok rektora lett. (Veress, 153. 1.) Az Acta et epistolae rovatban V. verseket, leveleket, könyvajánlásokat és a bolognai Collegium Illyricum Hungaricum rektorainak és növendékeinek névsorát adta ki. Nagyon hasznos a híresebb olasz humanisták magyarokhoz írt könyvajánlásainak így egy csomóban való kiadása. A tudomány nem eléggé méltányolja ezeket, pedig, ha a sallangoktól, retorikai sablonoktól eltekintünk, igen gyakran forrás-értékkel bírnak. Ezért kár, hogy V. e sorozatból Beroaldo „Commentarii Questionum Tusculanarum" c. művének Csulai Móréhoz írt ajánlását elhagyta. Mint kisebb észrevételt jegyezzük meg, hogy Beroaldo Apuleius-kommentárjának az aján'áson kívül Váradi Péterhez intézett utószava is van, melyet V. nem vett észre. Jó lett volna a Páduában és Bolognában tanult Várday János verseit is kiadni. (Lukcsics: A gr. Zichy-család zsélyi nemzetségi levéltára. Levéltári Közlemények 1929, 227. 1.) Külön figyelmet érdemel a munka bibliográfiája, maga is majdnem 50 lapnyi; használhatósága mellett V. nagy szorgalmára és tájékozottságára is rámutat. Természetesen itt is akadnak kisebb hiányok. V. bevezetésében is felpanaszolja, hogy Denifle félbemaradt munkája óta összefoglaló egyetemtörténet nem jelent meg, ezért kénytelen volt erre és Savigny több mint száz éve megjelent müvére támaszkodni. (XXXV. 1.) Panasza nem teljesen jogosult, hisz a magyar származású Stephen d'Irsay nagy, kétkötetes egyetemtörténete (Histoire des Universites françaises et étrangères, I. k. 1933., II. k. 1935.) éppen Denifle munkáját dolgozza át és folytatja tovább. Bevezetésében a humanistákról szólva (XXVIli. 1.), Pintér Jenő Magyar Irodalomtörténetét idézi tekintélyként, holott e téren Horváth János és Várady Imre (La letteratura italiana la sua influenza in Ungheria, I. k. Storia, 1934, II. k. Bibliográfia, 1933.), meg Kardos Tibor könyvei az irányadók. Mind bevezetésében, mind pedig a Mátyás-kori tanulók azonosításánál szükség lett volna Szilágyi Loránd kitűnő munkájára. (A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458—-1526., 1930.) A régebbi magyar egyháztörténeti irodalmat szinte kivétel nélkül felöleli a bibliográfia; csunán Érd-