Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

A MAGYAR. KÖZNEMESSÉG KIALAKl tÁSA 317 a XI. századi miles-nek a XIII. század elejére servienssé változását nem egyszerű névcserével magyarázni, hanem szabad a fegyverzet, harcmodor meg életmód fokozatos átalakulásának jeléül tekinteni. A várjobbágyok vagyona nagyban-egészben szintén elegendő volt ahhoz, hogy IV. Béla reformja sikerüljön. Mint ismeretes, ők. a királyi megye harcosai, az uralkodótól földet kaptak s azon gazdálkodtak; békében segédkeztek az ispánnak, a comesnek a váruradalom ügyeinek intézésében — közülük került ki annak helyettese, a curialis comes, de a többi alsóbbrangú tisztviselő, a decuriók és centuriók is, akik a falvak szolganépeire ügyeltek fel —, háborúban pedig ugyancsak az ispán vezetése alatt vonultak ki. Nemcsak királyi szolgálatba álló magyarok lettek várjobbágyokká, hanem, bár kisebb részben, a beköltöző' vagy itt talált szlávok utódai is, megfelelően az Árpádok következetesen vallott elvének, hogy az érvényesülés útját senki elől sem zárják el. Mint eredetében, összetételében sem volt egységes a XIII. századi vár jobbágyság. Legelőkelőbb csoportja Szt. István korából származtatta magát. Ennek tagjai kezdettől fogva való, régi. első, valódi, természetes jobbágyoknak (a prima origine, antiqui, primi. veri. naturales) tartották magukat s ezért nevük is: a szent király jobbágyai, jobbágyfiai (ioubagiones sancti regis, filii iobagionum sancti regis) vagy a szent király szabadjai (liberi • sancti regis). Alacsonyabb osztályba tartoztak azok, akiket az uralkodók a várnép soraiból emeltek ki, szabadítottak fel, a ..iobagiones de castrensibus exemti"; ezeket egy 1263-i oklevél keltjobbágyfiúknak nevézi, így fejezve ki — a ,,kél" szó jelentése ugyanis: lenni, származni — hogy nem várjobbágyoknak születtek, hanem eredetileg várszolgák voltak. A hozzájuk hasonló csoportoknak kevésbbé előkelő helyzete kifejezésre jutott abban is, hogy bizonyos anyagi kötelezettségek terhelték őket; így a szállásadó várjobbágyoknak az ispánt és kíséretét kellett megvendégelniük.1 A királytól kapott földjeikkel a várjobbágyok szabadon rendelkeztek. Eladhatták, végrendeletileg másokra hagyhatták azokat, de természetesen mindig azzal a feltétellel, hogy az új tulajdonosok is viselni fogják a terheket, amelyeket az uralkodó ajándékozása alkalmával eredetileg megszabott. A birtok a várjobbágynak és családjának oly megélhetést biztosított , hogy katonai szolgálatát kifogástalanul elláthatta. Mivel pedig a megye kötelékébe oly magyarok is beléptek. 1 Tagányi: Felelet. Történeti Szemle 1916, 580. s köv. 1.