Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
298 MÀLYUSZ KLEMÄB Természetes, hogy az egyszerű vitéznek nem volt szüksége ily drága paripákra, a jó ló azonban mégis csak súlyos pénzbe került. A lovagi fegyverzet forgatását ezenkívül kinekkinek szüntelenül gyakorolnia kell. ennek pedig feltétele, hogy a mindennapi munkát mások, szolganépek végezzék el helyette s a vitéz a kenyérszerzés gondjaitól mentes legyen. Mindezekkel az anyagi feltételekkel a királyi serviensek rendelkeztek a XIII. sz. közepén. Földesurak voltak, jómódú birtokosok, akik helyett szolgáik és libereik szántottak, vetettek, arattak. Módjukban volt tehát úgy élni. mint az a lovaghoz illett. A fegyverzet megvásárlása lehetett számukra a legsúlyosabb teher, a ló ellenben már kevesebb gondot okozott. Korábban mint könnyű fegyverzetűek sem gyalog vonultak hadba s így lovukat nem most kellett megvenniök, noha az is kétségtelen, hogy a honfoglalók alacsony termetű steppe-lova gyenge volt mind saját vértezetére, mind a nehéz -fegyverzetű lovas hordására. A királyi servienseknek lovagokká alakulását még egy körülmény könnyítette meg: az új fegyverek valószínűleg nem valamennyiük előtt voltak i ismeretlenek s az új harcmodor csínját-binját is sokaknak nem most kellett megtanulniok. Minderre az előkelő urak szolgálatában már előzőleg nyílott alkalmuk, hiszen, mint említettük, a főurak körül hosszabb-rövidebb időt tölthettek el függetlenségük és szabadságuk sérelme nélkül, hogy azután ismét visszavonuljanak birtokukra. Munkakörük az előkelők környezetében — ehhez alig férhet kétség — elsősorban katonai jellegű volt, mivel pedig uraik, szenioraik, mint Szent István nevezte őket,1 lovagok, feltehetőleg közülük is megkapták egyesek az új fegyverzetet. Nem gondoljuk, hogy teljes értékű harcosok lettek. Lovagnak csak az előkelő úr számíthatott. A lovagnak azonban szüksége van segédszemélyzetre. nélküle a harcban nem is tud megállani; apródra és csatlósokra, akik fegyverét hordják, a tartaléklovakat vezetik. Ök a harcban maguk is részt vesznek s mint a német elnevezés: Edelknecht mutatja, éppenséggel nem a szolgarendűek közül kerültek ki. Ilyen „féllovagi" jellegű lehetett a királyi serviensek tevékenysége, alkalmas előkészületül akkorra, amidőn maguk lesznek teljes értékű lovagok. Mivel „serviens" a középkor hadászati terminológiájában scutifert. pajzshordót jelent,2 bizonyára nem indokolatlan 1 I. k. 23. cikk. 2 Delbrück i.m. III. к. 321. 1. - DuCange „Glossarium"-a szerint: Serviens, armiger, Escuier, sic dictus quod militi quodammodo servitium exhiberet et obsequium; eius quippe scutum et arma deferebat, unde scutifer dictus. (VII. k. 443. 1.)
