Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
A MAGYAR. KÖZNEMESSÉG KIALAKl tÁSA 297 çemzetség valamennyi tagjának katonáskodnia kellett s mivel a lovagi fegyverzetben teljesítendő szolgálat a nemesítésnek a feltétele, ekkor már a királyi servienseket sem tarthatjuk másoknak, mint páncélos lovagoknak.1 Ügy gondoljuk azonban, hogy Béla nemcsak az új királyi serviensektől kívánta meg a nehéz fegyverzet megszerzését, hanem a régiektől is, ők pedig, valamint a várjobbágyok, a tatárjárás alkalmával szerzett tapasztalatok hatása alatt, a saját érdekükben sem haboztak engedelmeskedni. Anyagi és társadalmi feltételei egyaránt voltak a reform sikerének. Anyagilag súlyos terhet jelentett az új módra harcoló vitézeknek a fegyverzet megszerzése és a folytonos gyakorlásukhoz szükséges életmód biztosítása. A nehéz fegyverek és páncél rendkívül drágák voltak. Külföldön, a Karoling-korban egy teljes fegyverzetért 33 tehenet kellett cserébe adni s nálunk is hasonlóak az árak. 1220-ban egy páncél 10 márkába, 1291-ben ugyanannyiba, 1317-ben pedig 14 márkába került. Az összegek értékeléséhez tudnunk kell, hogy egy szolgáért átlag 2 — 3, egy ökörért pedig negyed márkát fizettek s a váradi regestrum szerint tíz márkára becsülték összevéve két cselédleány, nyolc igás ökör, 30 bárány és egy ló értékét.2 Ha arra gonelolunk, hogy a páncélzat Magyarországon a XI—XII. században ritkaságánál fogva még értékesebb lehetett, megértjük egyszersmind a haderő átalakulásának lassúságát is. Hasonlóképen súlyos teher a hadimén megszerzése. Az idézett Karoling-kori kimutatás szerint 12 tehénnel volt egyenértékű s nálunk is meglepően nagy összeget fizettek egy-egy lóért. Ara 1 — 5 márka közt váltakozott, de akaelt tíz, sőt tizenöt márkás is.3 1 Iványi В.: Eperjes szabad királyi város levéltára (Szeged 1931), 9. 1.: ,,. . . ipsi unacum aliis cognatis eorundem a servitio castri exemptis in exercitu nostro sub vexillo regio cum decern loricis nobis servire teneantur, hoc expresso, quod quilibet prénom inat orum trium hominum (nobilium?) per se in singulis loricis ministrabit, exemptis illis decern hominibus, qui antea suum a nobis super eadem libertate privilégium inpetrarunt." (V. ö.: IIa В.: Település és nemesség Gömör megyében a középkorban. Turul 1940, 70. s köv. 1.) A „per se" kifejezés, itt is, éppen úgy, mint más emlékeinkben azt jelenti, hogy az illető egyedül, saját erejéből fegyverkezett fel, nem pedig mások, otthon maradt társai támogatásával. 2 Delbrück i. m. III. к. 4. 1. — Hóman В.: Magyar pénztörténet, 525., 524.' ]., Pauler i. m. I. k. 258. 1. — K. Stíhünemann: Die Entstehung des Städtewesens in Südosteuropa (Breslau) I. k. 127. 1. 3 Hóman i. m. 523. 1. A hadimén értékére jellemző, hogy a Kálmán I. 36. értelmében megyénkint eltartani rendelt equus exercitualist 15 pensái-a becsülték s ilyen lovat 1265-ben egész Liptóból csak négyet nyert a királv, ill. a comes. (Turóc megye kialakulása, 106. I.)
