Századok – 1942

Értekezések - NÉMETH GYULA: A kunok neve és eredete. 16

22 HAJ N Al. ISTVÁN ami a leszármazáskötelékeket széjjelbontotta, bontja nieg a királyi uralmi sz_ervezeteket is. A külföldi lovag és pap térítő működésének nem lehetett nagy közvetlen hatása; számuk is korlátozott, megjelenésük, nyelvük idegen. Nehéz elképzelni, miként fogott volna szélesebb körökben tanításuk. Kevés kivétellel igen kezdetleges átképzés lehetett az, amit az új társadalmakban tudatosan végezhettek. Inkább esak magatartásuk hathatott. A nyugati lovag nem akarhatta a hűbéres földesuraság egész nyugati mélyszerkezetét átültetni, sőt talán szívesen is vette, hogy új hazájában nem korlátozták a földbirtokban felfelé és lefelé hűbéries kölcsönösségek. De a lovagi állapotnak minden gondja, szokása, foglalatossága nyugaton már általánosult forma volt, már a helyi viszonyokon felülemelkedett nevelés tárgya is. A lovag tehát bármennyire is szeretné kiaknázni az újonnan csatlakozott területeken a föld és nép anyagi s katonai lehetőségeit, mégis szokásos környezetet kíván, azokra a tán kicsiny egzisztenciákra figyel, amelyeknek foglalatossága, állapota bizonyos folytonosságot, állandóságot mutat. Tehát a törzsi-nemzetségi érdekcsoportosulások mozgalmai között valami megszokott helyzetet akar a maga számára. Inkább a föld otthonos művelését, mint vándorló, vadászó, legeltető kihasználását, inkább a szerény, de állandóbb kölcsönösséget a helyi társadalommal, mint a nyugtalan szövetkezést az addig hangadó és a közös érdekben mindig közvetlen hasznokra ösztönző elemekkel. Nem éppen a tervszerűbb, szakszerűbb gazdálkodás az új földesúr célja, hanem a megszokott, otthonos elhelyezkedés. Az új módszernek éppen e passzivitás adja meg mély szociális vonzóerejét. Semmit sem szervez át tudatosan, s épp innen észrevétlen átalakító hatása. Bármennyire is hiányzik minden hűbéri tagozódás, egyes családok szerepe némiképen állandósul a földesúrral való kapcsolataikban; e családok mintegy „szakértői" mindannak, ami a helyi társadalomviszonyokban szckássá emelkedett. Hozzájuk fordulnak azok is, akik tán a régi, „szabadabb" életet élik tovább és talán vagyonban, tekintélyben sokkal nagyobbak is náluk. A földesúrral tartósabb kölcsönösségbe jutottak helyzete kötöttebb, állapotuk, tán földhasználatuk, foglalatosságuk is éppen e tartós kölcsönösség függvénye, — de ez a függés nem a haszonváró kölcsönösségé, hanem az úrnak és alattvalójának szokásszerűvé lett elhelyezkedése egymással szemben. A társadalom kijegeceződésének sarkpontjai a kialakuló „jobbágy"-állapotok; körülöttük mindinkább a földesuraság megdolgozatlan tágas tájaira húzódnak el a szabadnak maradt népelemek. A nélkül.