Századok – 1942

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272

A M AoYA1í KÖZNEMESSÉG KIALAKULÁSA 281 nobilisoknak nevezik.

1 így 1256-ban Vydas nobilis de Turuch, 1263-ban a Kossuth-család őse „turóci nobilis", 1266-ban pedig IV. Béla, több család részére teljesen azonos szövegű és ugyanazon napon kelt oklevelet állítva ki, őket „veri et nobiles filii iobagionum"-nak nevezte.2 A szepesi és turóci átalakulással pontosan egyező vonásokat tüntet fel az egyházi nagybirtok hadakozó népele mének, a harcos jobbágyoknak a története.3

Nagy számukra jellemző, hogy a tihanyi apátnak 1267-ben 130 telkes, házas lovas jobbágya volt. Olyan óriási tömeg, hogy csak a legegyszerűbben felfegy verzettnek képzelhetjük el. IV. Béla nem is értékelte sokra. Hogy használhatóbbá tegye, a szepesi és turóci példából megismert elvek szerint rendezte állapotukat. Az említett évben, 1267-ben megbízta tehát a nádort, hogy 1 1255 előttről egyetlen emlék, IV. Béla 1254.-i oklevele említ „nobiles de Turuch"-t. (Turóc megye kialakulása, 132. 1.) Az oklevél keltét azonban Karácsonyi 1257-re javította s más okok is az 1254.-i dátum ellen szólnak. (V. ö. Szentpétery i. m. 1023. sz.) 2 Az elmondottak „Turóc megye kialakulása" c. könyvem előadását két pontban helyesbítik. 1. A magyar származású jobbágyfiúkat általában kötött társadalmi helyzetből kiemelteknek véltem. Ezzel szemben, mint már Hóraan figyelmeztetett (Századok 1922, 563. 1.), a jobbágyfiúk „szabadok voltak, csak nem nemesek". 2. Nem gondoltam arra, hogy az 1255.-1 intézkedés a hadiszolgálat minőségét megváltoztatta — következőleg előbb más volt a jobbágyfiúk fegyverzete —, amiből azután előadásomban ellenn ondások adódtak. Elismerve tévedéseimet, ki kell még térnem Váczy Péternek értekezésemmel polemizáló egyik megjegyzésére, amely szerint a jobbágyfiúk a várjobbágyság felett álló réteg tagjai volnának (Századok '1927, 364., 366., 370. s köv. I.). Ez az állítás két okból sem fogadható el: 1. A jobbágyfiúk helyzete csak a XIII. sz. közepi várjobbágysággal, tehát a már átalakuló intézménnyel hasonlíthaló össze, nem pedig a száz évvel korábbival. A tatárjárás után pedig a várj óbbá gyoknak nem kevesebb, hanem inkább több joguk volt, mint a jobbágyfiúknak. 2. Váczy nem vette figyelembe, hogy IV. Béla, amidőn a turóci jobbágyfiúk számát 40-re csökkentette, radikális intézkedését csak szorosan tőle függő intézmény tagjainak rovására tehette meg, de semmiesetre sem oly szabadokkal kapcsolatban, mint amilyenek akkor a serviens-nobilísok voltak. 3 Régi állapotukat IV. Bélának (gy 1239.-i oklevele tárja fel. E szerint a szekszárdi apát Csertő nevű iovas hírnöke az uralkodónak oly nagy szo'gálatokat teljesített, hogy a király jutalmul, az apát hozzájárulásával, lokonaival együtt kivette a hírnökök közül és a monostor „szabad jobbágyai" közé soiolta. Kötelességeiket a privilégium így állapította meg: Tartoznak elkísérni a királyt hadjárataiba, meg pedig mint loricatusok, az apát meg követségekre használhatja őket. Mivel az apátság az ő előkelőbb osztályba kerülésükkel elveszítette hírnökeit, kárpótlásul a királytól ugyanannyi fehérvári várnép (castrensis) családot — számszerint 16-ot — kapott, ahányan Csértőék voltak. (Wenzel, VII. к. 67. 1.) Példánk szerint az egyházi jobbágyok közel állottak a castrensisekhez, egyetlen íok választotta el őket. Mindez éppen úgy, mint a tény, hogy Csertő egész atyafisága katonává