Századok – 1942
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyar köznemesség kialakulása. - 272
278 MÂLYUSZ ELEMÉR Az ő jogaik és kötelességeik, mint a részletekbe menő vizsgálat igazolta,1 kezdetben megegyeztek a várjobbágyokéval s talán csak azért kaptak külön nevet, mert a kor, amely életre hívta az egykori gyepűelvén kialakult közösségeiket, irtózott a sablonos ábrázolásoktól, a szimmetrikus, egyforma módon megismétlődő alakzatoktól. Amint tehát a gótika művésze képtelen volt két teljesen egyező, pontosan azonos kidolgozású szobrot helyezni egymás mellé s még amikor az egyes apostolokat vagy szenteket típusszerűen kellett ábrázolnia, akkor is legalább a szobrok talapzatait ékesítette különböző díszekkel, vagy amint egy gótikus templom ablakkeretei és kőrácsai sohasem egymás ismétlődései, ugyanúgy lelte örömét a kor abban, hogy az egyhangú „várjobbágy" helyett egyénibb jellegű, kifejező neveket használhat. A szepesiek megjelölése katonai szolgálatukat tükrözte vissza; páncélos lándzsásokat küldtek a királyi seregbe, mégpedig pontosan tizet. A turóci és liptói jobbágyfiú elnevezés meg a település és szervezés késői folyamatát érzékeltethette szemléletes képpel. Azt, hogy a jobbágyfiúi intézmény eredetileg a várjobbágyságnak éppen úgy fiatalabb hajtása, mint ahogyan a jobbágyfiúk is a tisztséget viselők utódai.2 A szepesi lándzsások ősei azok a határőrök voltak, akik a Szent István által megszervezett gömöri, valamint a tornai 1 Fekete Nagy A.: A Szeposség területi és társadalmi kialakulása (Budapest 1934); Mályusz E.: Turóc megye kialakulása (Budapest 1922). a Arra vonatkozólag, hogy a „fiú" szónak valóban van ilyen jelentése, hivatkozhatunk az udvarnokok ispánjai fiainak példájára, ők, V. István által megállapított szabadságuk értelmében, mint 1282-ben a nádor is elismerte, a király zászlója alatt harcolnak, akár mint a serviensek, és a nádor elé hiteleshelyi kiküldöttel idézhetők csak meg, nem pedig udvarnoki pristaldus által. (Wenzel, IV. к. 243. 1.) Ekkor tehát már nemesek. Eredetileg azonban nem voltak azok, hanem a nádor által az udvarnoki falvak élére helyezett tisztviselők. Nemesekké csak azáltal lettek, hogy a katonai szolgálat terheit vállalva, azt teljesíteni tudták. Felemelkedésüket Budafalvi Péter esete példázza. Ez az udvarnoki comesfiú IV. László „pugil specialis"-a volt s uráért tizenegyszer állott ki győzelmesen a porondra, az Ottokár cseh király elleni harcban pedig súlyos sebeket szerzett. Jutalmul királyi ura megnemesítette, mégpedig —• s ez a jellemző — kiemelve őt „a conditione et numero comitum udvarnicorum, qui filii comitum udvarnicorum dicuntur." (Fejér, V./2. 211. 1.) Nyilvánvaló: udvarnoki comes-családból származott, azonban már nem apja vagy ősei szolgálatát végezte, nem az udvarnokok ellenőrzése, igazgatása volt a feladata; ez bajvívó voltával nem is lett volna összeegyeztethető. Igon valószínű, hogy más comesfiúk is, hozzá hasonlóan, elszakadtak apjuk munkakörétől, nevük azonban később is jelezte eredeti hivatásukat.
