Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

262 BARANYAI LIPÓT lad az ember nyelvére, amikor azon igyekszik, hogy valami újat, meglepőt és megkapót mondjon a frázisokhoz szokott füleknek. Klebelsberg Kunó számára a kultúrfölény eszmény és fogalom volt, amelyet kora ifjúsága óta folytatott történelmi tanulmányaiból és filozófiai elmélkedéseiből szűrt le magának. Klebelsberg Kunó a kultúrában az ember történeti létének nem egy meghatározott megnyilvánulását, nem egy bizonyos ágazatát, hanem magát az életet, a történeti lét summáját látta. Összességét mindannak, amit az ember a maga földi pályafutásának sok százezer esztendején keresztül megtanult a világról, önmagáról és minden egyébről, ami ebben a világban vele együtt benne foglaltatik. Bsletartozik ebbe az összességbe az ősember legkezdetlegesebb munkaeszköze éppúgy, mint a legbonyolultabb modern gép, az emberi együttélés legprimitívebb formái éppúgy, mint a mai társadalom legkomplikáltabb intézményei; beletartozik mindaz, amit az ember a múltban alkotott és a jövőben minden idők végéig még alkotni fog. Az így kialakuló kultúra nem befejezett, mozdulatlan mű, amely változatlan állandósággal száll át nemzedékről nemzedékre; ellenkezőleg, a kultúra megszakítás nélkül örökké tovaáramló folyamat, amelyben emelkedés és hanyatlás egymást követi. Végeredményben azonban — és ez volt Klebelsberg Kunó kultúrszemléletének alaptétele — az emberiség, ha időnként vissza is esik, mégis mindig előbbre jut, feljebb és közelebb azokhoz az eszményi célokhoz, amelyek felé szelleme és lelke természeténél fogva mindörökké törekszik. Klebelsberg Kunó ennek az örök folyamatnak a menetét, hajtóerőit és gátló akadályait kereste; meggyőződése volt, hogy ezek alapos ismerete nélkül a nemzet életét sem egészében, sem egyes ágazataiban jól és helyesen kormányozni nem lehet. A hajtóerőt nem az ember fizikumában lakozó vitális energiákban, hanem az emberi szellem szabad kibontakozásában látta. Történelmi tanulmányai során azonban elsősorban a hanyatló korszakok kötötték le a figyelmét; itt kereste azokat az okokat, amelyek a szellem erejét gátolják és lefogják. Okulni akart a hanyatlás tanulságaiból, hogy az emelkedésen munkálkodjék. Elmélkedései alapján alakult ki benne a szellemnek az élet feletti szupremáciájába vetett hite. A szellem alakítja, konzerválja és fejleszti tovább a kultúrát és ennek minden ágát, a technikát, a gazdaságot, a politikát, a tudományt, a művészeteket, szóval mindazt, amiből és amivel az ember él. Az alkotó szellem egészséges túltengését nevezte kultúr-