Századok – 1942

Értekezések - BARANYAI LIPÓT: Emlékezés Klebelsberg Kunó grófra. 259

EMLÉKEZÉS KLEBELSBERG KUNÓ GRÓFRA 263 fölénynek, ezt tette meg történelemszemléletében axiómának és kultúrpolitikájában vezető alapgondolatának; minden törekvését ez a gondolat irányította és minden alkotását ezzel telítette. Klebeisberg Kunó megingathatatlanul hitt a kultúrának a nemzet sorsát formáló erejében; ebből a hitéből alkotta meg miniszteri munkájának programmját: a nemzet meglévő kultúrállományának megóvását és lendületes továbbfejlesztését. A kultúrában látta — állapítja meg Huszti József — azt a szilárd pontot, amelyen, mint Archimedes, lábát megvetette és ezzel a kultúrának nemzetmentő, megújhodást, felemelkedést, országépítést biztosító szerepe lett az új magyar reformkor vezető szólama. A kultúrfölény programmjávai Klebelsberg Kunó nagy magasságokban fekvő eszményi célokat tűzött a trianoni nemzedék elé; ő maga lebírhatatlan optimizmussal fogott hozzá megvalósításukhoz. Az optimizmust különben olyan lelki kelléknek tartotta, amely nélkül alkotó munkát végezni nem lehet; az optimizmus — mondotta — a politikai atmoszféra oxigénje, a pesszimizmus ellen pedig küzdeni kell, hogy a nemzet organizmusában dolgozó regeneráló erőket meg ne bénítsa. Klebelsberg Kunó idealista volt; de az eszményeit nem az égboltnak a földi ember számára elérhetetlen állócsillagaira tűzte, hanem az élet horizontális távlatába állította bele őket. Ezzel akarta lehetővé tenni embertársai számára, hogy az eléjük állított eszményeket ne csak az elmélkedés lelki emelkedettségének óráiban, hanem akkor is lássák, amikor napi munkájuk fölé görnyedve, tekintetük a földön jár. A kultúra — mondotta — nem luxus, hanem teremtő erő; erő, amely az anyagot éppúgy megmozgatja, mint a szellem és a lélek világát. Ezzel a megállapításával kapcsolatot teremtett az eszmény és a valóság között ; a kultúrfölény gondolatát érzékelhetővé és a feléje való konkrét törekvést lehetővé tette. Lenni, vagy nem lenni — mondotta — ugyanaz, mint művelődni, vagy műveletlennek maradni. Azokban a végzetesen súlyos problémákban, amelyek «lé a vesztett háború a magyarságot állította, Klebelsberg Kunó véges-végig csupa olyan feladatot látott, amelyet az adott helyzetben csak a szellem és az erkölcs fegyverével — szóval kulturális fölénnyel — lehet megoldani. Az életben — mondotta — minden mindennel összefügg. Azt hiszem, a jelen és jövő szempontjából is okulhatunk, ha visszaidézzük emlékezetünkbe, hogy miként helyezte bele a mindennek