Századok – 1942
Szemle - Weidlein János: A tolnamegyei német telepítések. Ism.: Bakács István János. 239
SZKMLE 239 sorra. Ebben a rendben egyfelől feltárulnak előttünk az állami gazdaságirányítás célkitűzései és határai, irányító eszközei (a kereskedelmi és pénzügyi politika, a monopólium- és privilégiumügyek), a statisztika és a gazdasági megfigyelés mint az irányítás feltételei; másfelől kirajzolódik a város és a vidék, valamint a gazdasági hivatások egyensúlyának mibenléte, az utóbbival kapcsolatban a céhkérdés és a kereskedelmi társas-szervezetek gazdasági rendbeli jelentősége, s harmadszor a piaci egyensúly az ártannal és árpolitikával, a keresletkínálat kiegyenlítésével, a konkurrencia korlátozásával, a központi piacirányítás problémáival stb. Mint a spektrum színei, úgy illeszkednek mindezek a kérdések B. művében egységes képpé, amelyből teljes gazdagságában s új hatásban bontakozik ki előttünk a német merkantilizmus eszmei sokoldalúsága és politikai aktivitása. Berlász Jenő. Weidlein János: A tolnamegyei német telepítések. (Tolna vármegye múltjából, szerk. Holub J. 3.) H. n. 1937. Kiadja Tolna vármegye közönsége. 8° 73 1. 1 térk. — Lutz, Andreas: Die ersten deutschen Siedler in Ungarn nach der Türkenherrschaft. Graz 1938. Selbstverlag des Verfassers. 8° 23 1. — Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna—Baranya—Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939. Baross nyomda. 8° 82, 2 1. — Mindhárom tanulmány az újabban német részről előszeretettel „Schwäbische Türkei"-nek nevezett Délkelet-Dunántúl, vagyis Baranya, Tolna és részben Somogy vármegye XVIII. századi német telepítéseinek kérdésével foglalkozik. Ezek a települések nem kizárólag a magyarországi gazdátlan térségeknek köszönhetik létrejöttüket, hanem jelentős részben a Németbirodalom nyugati tartományaiban a XVII—XVIII. század fordulóján uralkodó állapotoknak. A francia betörések, melyek következtében Worms, Heidelberg s a rajnai tartományok legszebb városai és falvai a pusztítás és tűzvész martalékaivá lettek, mérhetetlen ínséget • zúdítottak a lakosságra. A háború pusztításaitól mentes területek pedig a barokk pompában tobzódó fejedelmek költekezései nyomán roppant adóterhek s jobbágyszolgáltatások alatt sínylődtek. Kézenfekvő volt tehát Radanay pécsi püspöknek a bécsi udvari kamarához 1688 késő őszén tett előterjesztése, hogy a magyarországi puszta területeket az Ínséget szenvedő nyugati tartományok jobbágyaival kellene benépesíteni Jany Ferenc pécsváradi apát egyenesen Augsburgban bízott meg ügynököt telepesek toborzásával. így indult meg a németség bevándorlása, az államhatalom akadékoskodása miatt eleinte meglehetősen lassú ütemben. Az Einrichtungswerk, Kollonich nagyszabású műve jelölte meg a telepítés irányvonalát. Nagyobbarányú a bevándorlás a szatmári béke utáni korszakban. Döry László — tehát egy magánbirtokos — 1712-ben Biberach vidékéről akar telepíteni. A nyelvi és szokásbeli vizsgálódás is arra az eredményre vezet, hogy Délkelet-Dunántúl német telepesei nagyobbrészt a birodalom nyugati részéből jöttek, rajnai frankok voltak, s csak kisebb részben svábok. Az a tény, hogy ma a svábságé az uralkodó szerep, az alemann szokásokat híven őrző svábság konzervativizmusában leli magyarázatát. W. és Sch. tanulmányainak fő érdeme abban rejlik, hogy alapos kutatások alapján kimutatják: a telepítések folyamán az uralkodó részéről egyoldalú felekezeti szempont nem érvényesült. Téves tehát az a felfogás.» hogy a protestánsok bevándorlását csak Mária Terézia engedte meg, hiszen III. Károly má*' 1722-ben Ernő Lajos hesszeni
