Századok – 1942
Szemle - Böhle; Cilly: Die Idee der Wirtschaftsverfassung im deutschen Merkantilismus. Ism.: Berlász Jenő. 237
SZKMLE 237 Geizkofler élete mögött azután megvilágosodik a Német-birodalom pénzügyigazgatásának egész szerkezete, közvetlenül a harmincéves háború megindulása előtt. A Pfennigmeister-nek, aki a birodalmi pénzügyek főirányítója, szinte teljesen magárahagyottan, emberi erőt meghaladó nehézségekkel kell megküzdenie. Egyik oldalon ugyanis a magyar földön döntő küzdelem folyik a kereszténység és a török hatalom között. A hadi vállalkozásokhoz, a végvárak fenntartásához állandóan kell a pénz. A másik oldalon viszont, az adógépezet szerkezeti hibái, a mentességek, a különféle pénzfajták keveredése, a pénzváltásban elharapódzott visszaélések és a rendek nemtörődömsége miatt, késedelmesen-hiányosan folynak be az adójövedelmek. Az államhatalom nem tud egyensúlyi helyzetet teremteni, teljes közönnyel nézi a pénzügyigazgatás nehézségeit, sőt egyes udvari hatóságok (Geheimrat, Hofkammer) lépten-nyomon akadályokat gördítenek a Pfennigmeister működése elé. A birodalmi pénzügyek igazgatása pedig teljesen középkori jellegű: az állama Pfennigmeister-re bízza az egész gondot, csak vele áll elszámolási viszonyban, az adószedést és az adókezelést a Reichspfennigmeister saját emberei látják el, akik tőle nyerik állásukat, fizetésüket. Ilyen körülmények között azután minden egyetlen emberen, a Birodalom Pfennigmeister-én múlott. Geizkofler merész kezdeményezéseivel valóban rendkívüli eredményeket ért el. Az emberekkel való bánásmód ismeretében, rábeszélőképessége, családi összeköttetései felhasználásával, lehetőség szerint a pénzügyigazgatásban mutatkozó hibák kiküszöbölésével jelentős mértékben sikerült fokoznia az adójövedelmet. Mivel pedig a háborús kiadások nem tűrtek halasztást, saját hitelére és veszélyére rövidlejáratú kamatnélküli kölcsönöket vett fel — volt idő, hogy a felhasznált pénzek 2/3 -át ilyen pénzügyietekkel teremtette elő — a kereskedővilágtól, rokonaitól, barátaitól, amíg az adók lassankint befolynak. így jóformán kizárólagosan Geizkofler személyes érdeme, hogy a Birodalom a hosszú török hábor úban megfelelő erőkkel tudott résztyenni. Fél emberöltőn át látta el e sokféle és felelősséggel terhes munkakört, s amellett 1597 és 1000 között mint legfőbb Proviantmeister irányította a hadseregélelmezést, ami gyakran szólította Magyarországra. M. tanulmánya magyar szempontból is tanulságos. Érdekesen mutatja, hogy mennyire esetlegesek és bizonytalanok voltak annak a segítségnek a pénzforrásai, amihez a háború pusztításaiban, az ember- és pénzáldozatban kimerült és idegenekre utalt magyarság az erejét sokszorosan meghaladó török harcokban, folytonos csalódásai ellenére is, olyan nagy reménységet fűzött. Sinkovics István. liühle, Cilly: Die I<lee »1er Wirtschaft sverlaxsiiiig im deutschen Merkantilismus. (Freiburger Staatswissenschaftliche Schriften, Heft 1.) Jena 1940. Gustav Fischer. 8° VI, 140 1. — Amióta Adam Smith korszakalkotó nagy munkájában (Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations) a XVI—XVIII. századi állami monetarista gazdaságpolitika sokféle kísérleteit és rendszereit közös nevezőre hozta s rájuk a merkantilizmus műszavát alkalmazta, a közgazdasági ós gazdaságtörténeti irodalom majd egy könyvtárra való monográfiát és tanulmányt szentelt e rendszer vizsgálatának. A németek közül List-től Roscher-en, Schmollor-en, Oncken-en, Damaschke-n át egészen Sombart-ig és Spann-ig csaknem minden nagyobb szaktudós újabb eredményekkel gyarapította a merkantilizmusra vonatkozó tudásunkat. E másfélszázados intenzív érdeklődés és kutatás ellenére idevágó ismereteinkben ma is érezhető hiányok
