Századok – 1942

Szemle - Csizmadia Andor: A magyar városi jog. Ism.: Degré Alajos. 233

23-t SZEMLE fejlődésére. Pedig az erdélyi városi jog számos olyan jellemvonást is mutat, amely megvilágítja a Királyhágón inneni jogfejlődést. Ilyen például Kolozsvárnak az a régi szokása, hogy a városi tanács legalább is bizonyos ügyekben a városbíró fellebbezési hatóságaként járt el (Komáromy: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára. 44. 55, 99. 1.). Cs.-nak némely feltevését is megerősítik az erdélyi adatok, így azt, hogy a nemeseknek városba költözését nem nemzetiségi elkülönülés miatt tiltották a városok, hanem a város privilégiumát óvták és a városi terhek fizetését biztosították ezzel (91.1.). íme egy erdélyi példa: Kolozsvár még a XV1T. században is tiltakozik a nemeseknek a városba való költözése ellen, nyíltan szembehelyezkedve az erdélyi országos törvényekkel. (Jakab: Oklevéltár Kolpzsvár történetéhez, II. 133. 1.). Értékes adatokkal szolgál Cs. a Királyhágón inneni magyar városok közigazgatási jogának történetére nézve. Bevezetésül a már ismert adatokat foglalja össze, a XVI. század végéig terjedő jogfejlődésről. Dolgozata e "észben sem csupán compendium, a forrásokat maga is kézbeveszi és az alapul vett munkákról véleményt mond. A városok alapítására nézve Pleidell Ambrus álláspontját teszi magáévá, a tudatos városfejlesztő 'politika okait pedig a királyi várrendszer bomlásában és a királyi jövedelmek növelésének szükségességében keresi. A városi jog kialakulásának alapfeltételét igen helyesen nemcsak a városalapító privilégiumokban, hanem főleg a szabad bíróválasztás jogában látja, ami lehetővé tette azt, hogy a telepesek Magyarországon is külföldi jogelveik szerint éljenek. A városok országrendisége kérdésében tévesnek tartja Mályusz álláspontját; e részben Timon Ákoshoz (Magyar alkotmány- és jogtörténet, .3. kiad. 562.1.) csatlakozva az 1405. évi gyűlést országgyűlésnek véli, és így a királyi városoknak az országgyűlésen való részvételét ettől az évtől számítja. A nélkül, hogy érdemben akarnánk foglalkozni e sokszor és alaposan megvitatott kérdéssel, csupán annyit jegyzünk meg, hogy Cs. érvelése nem meggyőző. Az 1405. évi decretum minus bevezetésében a meghallgatott tanácsra vonatkozó rész fogalmazása ugyanis lényegesen eltér az egykorú országgyűlések alapján kiadott decretumok megfelelő utalásától. Az pedig, hogy az 1405. évi decretum minus-t felvették a Corpus Juris-ba, még nem bizonyítja, hogy azt . országgyűlésen hozták, hiszen köztudomású, hogy a Corpus Jurisba nem törvény jellegű rendelkezéseket is felvettek, számos törvény meg sohasem került bele. Egyébként középkori törvényeinknek nem is volt fogalmi kelléke, hogy országgyűlés alapján adják ki őket. Nem tartozik szorosan a városi közigazgatás történetéhez, de országgyűléseink szervezetére és tárgyalására éles fényt vet a városok országgyűlési szavazati joga körül folyt küzdelem. Сч. ismerteti azokat az anyagi és politikai okokat (a kir. kamara hatalmi befolyása a városokra), amelyek a vármegyei nemességet a városok országgyűlési képviselete elleni tiltakozásra, majd a városi követek szavazati jogának összezsugoritására késztették. A küzdelem а XVII. század első éveiben indult meg, s miután az országgyűlések sorozatosan engedni kényszerültok a királyi óhajnak és az új városok követküldési jogát törvénybe iktatták, a XVIII. század végén keresztül vitték, hogy valamennyi városi követet összesen egy szavazat illesse meg az országgyűlésen. A városi szavazati jog körüli küzdelemről már Kérészy Zoltán is megemlékezett, de az okok feltárását Cs.-nak köszönhetjük. Önálló kutatáson alapul a XVII—XVIII. századi városi közigazgatás történetének ismertetése. Különösen az e korban kiadott új városi privilégiumok kiadásának előzményeit és hatását ismerteti