Századok – 1942
Szemle - Krieck; Ernst: Der Mensch in der Geschichte. Ism.: Ravasz János. 227
TÖRTÉNETI IRODALOM 227 a keserves és meddő küzdelmek évei voltak. Világháborús veszteségek, összeomlás, kommunizmus, oláh megszállás: mindezt neki kellett végigsanyarognia. S amikor végre legalább a szellemi megújhodás lehetővé vált volna, amikor kiderült, hogy vannak színészek, akik nem voltak kommunisták és nem hagyják el a színházat az első magasabb fizetési ajánlatra, amikor a hangadóvá vált keresztény magyar irodalmi vezetőréteg együttműködése Ambrussal megvalósult: akkor elküldték. Az új korszak első, reprezentatív színházvezetője, a magyar Ambrus, át kellett hogy adja a helyét Hevesi Sándornak. Az a Hevesi, aki a húszas évek elején a színház élére állott — alapos döccenő az „örök Nemzeti Színház" felé vezető úton! — nem ugyanaz volt már, aki annakidején Gordon-Craiggel akart társulni, s mint ennek a színháznak a rendezője, idegen színpadokon „kísérletezett". Sokkal építőbb szellemi! férfiú volt ifjúkori énjénél, biztoskezű színházi szakember és irodalmi ítéleteiben elég szerencsés. Azon azonban sem miniszteri bizalom, sem egyéni jóakarat nem segíthetett, hogy idegen volt, képtelen a magyar nyelv és a magyar szellem szépségeinek a megértésére. P.-né egészen 1937-ig folytatja feldolgozását. Mivel azonban a Hevesi után következő kor még nem zárult le — szereplői majd mind élnek —, és sokkal közelebb van hozzánk, semminthogv értékeit m'egfelelő távlatból becsülhetnénk fel, tegyünk pontot könyve ismertetése után. Hatalmas munkát végzett, olyan zakismerettel, amelyen meglátszik hosszú színészettörténetírói működésének gyakorlata, finom tapintattal és mindvégig élvezetes stílusban. Ha van könyvének egy-két olyan pontja, amelyben véleménye nem egyezik e sorok írójáéval, jóhiszeműsége és nagy tudományos apparátusa ott is elismerésre kényszerít. Elete munkájának summája ez a könyv — bár minden színészettörténész hasonlóval tudná gyarapítani szaktudományunkat ! A sorrendben másodiknak megjelent kötet technikai kidolgozása sajnálatosan különbözik az elsőétől. Az Okmánytár szép rendjével szemben itt sűrűn akad sajtóhiba, a személynevek helyesírása itt ilyen, amott más, és különösen a név- és tárgymutató sínyli a gondviselő kezet. Van hiányzó címszó, van nagy hiány a nevek mellett felsorakozó lapszámokban; Déryné, Radnótfáy, Paulay Ede, Feleki, Szerdahelyi Kálmán, Márkus Emilia, Timár József kimaradnak, ki egyszer, ki többször. Legrosszabbul szegény Szigligeti járt: tizeneggyel többször fordul elő a szövegben, mint azt a névmutató jelzi. 31. Császár EDIT, Szemle. Kriecfe, Ernst: Der Mansch ín (1er Geschichte. Geschichtsdeutung aus Zeit und Schicksal. (Weltanschauung und Wissenschaft, Bd. 9.) Leipzig 1940. Armanen-Verlag. 8° 362 1. — Köztudomású, hogy az Я hatalmas átalakulási folyamat, melyet német nemzetiszocialista forradalomnak nevezünk, nem szorítkozik csupán politikai térre, hanem céljának tekinti az összes tudományágak teljes megújítását is, 15*