Századok – 1942

Történeti irodalom - Fekete Nagy Antal; ld. Documenta. - Franz; Günther: Der dreissigjährige Krieg und das deutsche Volk. Ism.: Szabó István. 214

TÜRTÉNKTI IRODALOM 215 des nagy háborús dúlás mezőgazdaságtörténeti következményeiről. A német történetnek ez a fejezete abba a korba esik, amelyben más tényező — a török hódítás — hatása alatt a magyarság óriási vérveszteséget szenvedett el, ezért a magyar történetkutatást F. munkája mind módszere, mind eredményei tekintetében közelről érdekelheti. Annál inkább, mert történetírásunk még nem végezte el a nagy veszteség és következményei teljes feltárásának nehéz feladatát. Ha egy ilyen munkához F. tanulmányában figyelemreméltó tájékoztatást lehet is találni, mégis mindjárt hangsúlyozni kell, hogy a magyar történetkutatás feladata lényegesen más, mint a németé: a magyarság népi vesztesége jóval nagyobb volt a németségénél, mások voltak pótlásának lehetőségei és ennek megfelelően a messze jövőbe kiható további fejlemények is. A harmincéves háborúban a német nép közvetlen háborús vesztesége — miként F. megállapítja —- nem volt jelentékeny. Sem az ütközetekben nem estek el sokan, sem a polgári lakosok közül nem vesztették el sokan életüket erőszakos háborús cselekmények miatt. Az éhinség is csak korlátozott számban kívánt áldozatokat, bár elvétve az emberevésnek is emléke maradt, mint ugyanakkor Básta uralma alatt Erdélyben is. Ami a török küzdelemben a magyarságot oly végzetesen apasztotta: a munkabíróknak és gyermekeknek rabszolgapiacokra elhurcolása, a szenvedő német népet nem sújtotta. A harmincéves háborúban egy-egv német vidék lakosainak sorát legjobban az elmenekiilés, főleg pedig a háborús dúlásokat kísérő emésztő járványok ritkították meg. Különösen a hadak által gyakran meglátogatott vidékekről, kiváltképen a nagy hadiutak mentén fekvő helységekből tűnt el a lakosság. Egy-egy vidék népi veszteségeit F. az adó- és más szolgáltatások céljaira a háború előtt és után készített különféle összeírások adatainak egybevetésével szemlélteti, hangsúlyozva, hogy pontos. népösszeírásokra a kutatás nem támaszkodhatik. Különösen a paraszttelkek és parasztházak számának, általában a parasztság veszteségeinek vizsgálatára helyez nagy súlyt. A veszteség az egyes német országokban, sőt ezek egyes vidékein is különböző volt. Míg északnyugaton és a rajnai vidéken nem volt számottevő a kiesés — az a gyarapodás veszhetett el, amit egy nemzedék jelentett —, addig északkeleten Mecklenburgban és Pommerániában, továbbá a középnémet országokban, Thüringiában, Hessenben, Pfalzban, Koburgban, a magdeburgi érsekségben már 60 — 70%-os csökkenés is jelentkezik. Jelentékeny a veszteség Württembergben is, Sziléziában 22% körül mozog, Bajor- és Csehországnak csak egyes részein volt a százalék nagy. Maguknak a községeknek a számát a háború lényegesen nem változtatta meg: Közép-Németországban csak 10—16 község maradt végleg pusztának, holott ugyanitt a középkorban 2000 község tűnt el. F. a lakosság összes veszteségét a falvakban általában 40, a városokban 35%-ra teszi. Ez a szám igen magasnak látszik; ha nem is gondolunk arra, hogy a magyarság másfél század, teliát ötszörte nagyobb idő alatt és sokkal súlyosabb viszonyok között állagá-