Századok – 1942

Történeti irodalom - Wass; Adolf: Herrschaft und Staat im deutschen Frühmittelalter. Ism.: Bónis György. 196

TÖRTÉNETI IRODALOM 2(197 A családi élet természetéhez képest a mundiumnak három formája volt, ú. m. férji, atyai és gyámi, melyeket külön kell tárgyalnunk." A Munt tehát védelem, hatalom olyan értelemben, ahogyan az atyai, gyámi hatalmat szoktuk emlegetni. Hiszen a mai németben is a Vormund (gyám) szó tartotta fenn emlékét. Ezzel magyarázza W. a koraközépkori (helyesebben X. századi) német állam szerkezetét. De hallgassuk tovább Hajnikot: ,,A mundium fogalmát a magánéletből idővel a közéletbe is átvitték és ennek mondották az idegenek felett vállalt védhatalmat is, valamint azt a védelmet is, amelyben a király gyámoltalan, vagy különös védelemre egyébként szoruló embereket, mint özvegyeket, árvákat, zsidókat, idegeneket részesített, mely királyi mundium (sermo, verbum) vagy mundeburdium-ból a királyi főgyámság tana veszi eredetét." (78. 1.) Ennek a közéleti mundiumnak, mint germán intézménynek, a Karoling-birodalomban kialakult alakját nevezi W. Königsbannak. (53. 1.) Ezért a védelmen épülő állam vizsgálatánál ebből a fogalomból indul ki. A Königsbann megint nehezen fordítható fogalom. Hajnik előbb idézett munkájában hatalomnak, joghatóságnak fordítja (53., 165. 1.). De ezen kívül még számos értelme van, melyeket W. is felsorol. Önmagában szép és tanulságos fejezetben követi nyomon ennek a sokat vitatott tárgynak a történetét. A frank uralkodónak nem királyi, hanem magánhatalmi jogait jelenti a Königsbann, nem mindenki, hanem a védelme alá tartozók felett. À X. századi német király Bann-ja védőúri hatóságának kiterjedését jelzi kolostorok, egyházak és egyes területek fölött. A jogkönyvek korában ugyancsak azokat a birtokokat foglalja magában a rajtuk élőkkel együtt, ahol a király védelmi jogot gyakorol. Ezzel együtt jár uralom, védelem és bíráskodás a király, alávetettség és anyagi szolgáltatás az alattvaló részéről. Még az idegen kezekbe jutott Bannbezirk is a király Munt-ja alatt áll. Feloldja hát W. a korabeli királyi hatalmat a magánjogban? Erre a kérdésre nem adhatunk határozott választ, mert a közjogmagánjog disztinkció felvetése elől a szerző mindig óvatosan kitér. Nem tartja ezeket eléggé germán fogalmaknak. Helyettük hármas megkülönböztetést tesz: Amtsrecht a királynak róiraikaroling hagyományokon alapuló uralkodói hatalma, Volksrecht a germán népkirályság emlékeit fenntartó közhatalom, Herrschaftsrecht vagy Muntrecht a nép egyes rétegeire és a birodalom egyes területeire kiterjedő magánhatalom, védelem, vagy akár — gyámság. Akárhogyan is tiltakozik W., ez a harmadik kategória, amellyel ő a Königsbannt s az egész korbeli államot jellemzi, tisztán magánjogi. Ugyancsak ez a három lehetőség áll fenn a további tárgyalás során, mikor ugyanis a grófság kialakulását követi a szerző. A források és az irodalom megvizsgálásából azt a tanulságot szűri le, hogy a X. századi grófság jellege nem népjogi, hanem uralmi, tehát a név nem a hivatalt, hanem a nemességnek vagv inkább a királynak magánhatalmát fejezi ki. A hivatali grófsá-