Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133

A KIS NEMZETEK TÖRTÉNETÍRÁSA 165 zott hivatásával, a társadalomstruktúrához való idomulásá­val, már valóban ,,társadalmiassá" tette az intellektuálizmus­nak eme módszerét. Az írás már nem lehet ügyeskedők eszköze, ellenőrzött képzettség és munka felel érte. Mindenütt keletkeznek helyi iskolák, a nagy nyugati iskolák szervezeté­nek vetületeként. Keletkeznek a mindennapi életbe szét­szóródó szakhivatások is. Maguk az írásformák sem mutatják már a régi mesteri fegyelmet. Ez új iskolázásnak és írásbeliség­nek is van azonban konkrét struktúrája; megegyező vonásai­nak kimutatása az Okcidens egész fejlődésére jellemző lehet. A szakszerűség érvényesülése a társadalom érdekerőinek moz­galmával szemben : ez a fejlődésvizsgálat alapvető szem­pontja. Államszervezetben, hivatalnokságban, gazdasági, politikai, szellemi mozgalmakban egyaránt. Ezzel azonban már komplex jelenségekre térünk át, vizsgálatuk már a későbbi feladatok közé tartozik. De bármily bonyolult is legyen valamely jelenség, bármily hatalmas is valamely mozgalom, sohasem szabad az akkor élt emberek közvetlen szellemi-anyagi erőkitöréseinek felfognunk azokat. Bonyolult képződmények, nagy átalakulások csak strukturális folyamatok eredményei lehetnek. A kis nemzetek történet­írása csak ligy érvényesülhet a nemzetközi tudományban, ha e konkrét struktúra megismeréséhez szolgáltat sajátos szempontokat és módszereket. Hajnal István.

Next

/
Oldalképek
Tartalom