Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133

158 HAJNAL ISTVÁN" társadalomigazgató szerepét az előkelőbb törvényemberrel. A magyar-lengyel klerikus inkább „úriemberré" akart lenni, a nemesi érdekközösséghez szegődni; a skandináv pap sokáig parasztpap maradt, s az új klerikusság bizonyos mértékben alkalmazkodott az alulról kifejlődött munkamódszerekhez. De idővel meglehetősen elvált az új klerikusság ettől az alsó élettől. Mert hiszen itt számító elzárkózással intézte a parasztság a maga ügyeit; a pappal való viszony is így jelentkezik a néptörvényekben, alkudozó érdekkölcsönösséggel, zsugori árszabásokkal a papi funkciók díjazásában. A parasztéletnek ez elzárkózását fölfelé épp az tette lehetővé, hogy saját intellektuálizmussal is rendelkezett. „Mi parasztok", — érvel a királlyal szemben a thing-en az előkelő törvényember, aki pedig intellektuális készségben paraszti neve ellenére is bizonyára magasabban állott az akkori európai átlagnemesnél. De ez az értelmiség nem fejlődésképes, nem tagozódhat szakszerű hivatásokra, minthogy a rendi elvonatkozás folytán még érdekszerűbbé vált paraszti együttesek képviselője volt. A felsőbb rétegekkel szemben mintegy külön cirkulációban folyt az alsó társadalom gazdasági élete. Kulturális élete is; előzőleg szinte irodalmi nyelvvé és a jogalkotás nyelvévé is lett a norvég népnyelv, most az elzárkózás ismét a parasztság körébe zárta el. A felsőbb rétegek országokon átnyúló érdekközössége idegen kultúrnyelvet fogadott be, mégpedig Dániából, ahol a klerikus-intellektuálizmus erősebb gyökeret vert, jórészt onnan vándoroltak be az új klerikusság, az iij intellektuálizmus szakhivatásai is, a hazaiak háttérbe szorításával. A norvég nyelv csak a XIX. században vált újra képzettségnyelvvé, igaz, hogy ősi múltjánál fogva akkor hirtelen eredeti termékenységgel. * Mindezen fejlődésmagyarázatainkban bizonyára sok az eléggé felületes ismereteken alapuló spekuláció, — de célunk csak az volt, hogy a társadalomszerkezet általános, közös konkrét módszereire mutassunk rá, szemben a sajátos lelkiségeken, vagy népjellemeken alapuló fejlődésniagyarázatokkal. Oly konkrét módszerekre, amelyek összehasonlíthatók, s amelyeknek egybeszerkesztődő üzemiessége mélységre, tagozottságra is lemérhető. Nem a régi pozitívizmus módján felsorakoztatott kultúr-adatokról van szó, külön a jog, gazdaság, művészet stb. köréből, hiszen az ilyen elkülönítésnek alapja is az az elképzelés volt, hogy az emberi élet minden egyes testi-lelki szükséglete külön teremti meg a maga céljaira alkalmas módszereket, eszközöket , hogy aztán a jog, gazdaság, művészet és más egyél) szükségleteknek kultúreredményei