Századok – 1942
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133
142 hajnal istván" helyzetű, szabályozott, méltó szerepű hivatalnokságok. Még az újkorban sem alakult ki rendszeres, fokozatosan felépülő iskolázásuk. Pedig hatalmuk mind nagyobb, ők szállítják a fejedelemnek a társadalomból kikényszeríthető erőket, s maguknak a működésük közben kiuzsorázható gazdagságot, ők bujtogatják a íejedelmeket „reformokra", a társadalom igényeire való tekintet nélkül a deszpota központosítás erőszakos, sok szőj' az őrültségig fantasztikus módszereire. Az orosz intellektuáliznius elvonatkozott, racionális ideológiájának első képviselője ez a dják-réteg; kialakulása és szerepe az egész társadalomszerkezet sekély racionalizmusának jelensége. Csak annyiban foglalkozunk itt e sajátos orosz intellektuális réteg keletkezésével, amennyiben szempontokat szolgáltathat a nyugati intellektuálizmus megítélésére. Tanulságos lenne a djákság helyzetének és működésének közelebbi megismerése az összehasonlítás céljaira. Kezdenünk kellene mindenekelőtt azon emlékek vizsgálatán, amelyek az ő kezük alól kerültek ki: azaz íráshasználatuk összehasonlításán a nyugati klerikus írásbeliségével. Az elvek, gondolatok helyett a gyakorlati kivitel megismerésén. Annyi bizonyos, hogy a többnyire nyershangú, ösztönösen fogalmazott központi rendelkezéseken kívül igen kevés az olyan írás, amely csupán a kisebb-nagyobb társadalomképletek kialakult szervezetét örökíti meg s biztosítja; nincs nyugatias értelemben vett „oklevelezés". Az intellektuális tehnika önmaga célszerű szempontjait követi, s nem a társadalomélet méltányosságaiból veszi anyagát. Ezzel szemben korai és a magyarhoz, lengyelhez képest nagyarányú az összefoglaló törvényhozás, amely — mint a genealógiai rangsorolás is — a központ érdekeiből nézve igyekszik szabályozni, összefogni a társadalmat. Ügy az államszervezet működésére, mint a rendi elvonatkozás egyoldalú, éles folyamatára nézve a dják írásbeliség vizsgálata lenne a fejlődéskutatásnak első feladata: konkrét, összehasonlítható módszerekről van itt szó, amely módszerekből azonban az egész társadalomkép tükröződik vissza. * Ügy a magyar, mint a lengyel fejlődésben már a rendiség körvonalainak jelentkezése előtt megkezdődik az új nyugatias klerikustípusnak szereplése. Nem annyit jelent ez, hogy ez az egyelőre szórványos képzettségréteg ültette volna át ide a rendiséget. Az itteni társadalomtalaj egyébként is még szorosabban együtt mozgott a nyugatival, mint az oroszé. S azonkívül a belső fejlődés önmagában is kétségtelenül
