Századok – 1942

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: A kis nemzetek történetírásának munkaközösségéről. - 133

A KIS NEMZETEK TÖRTÉNETI It A.S A 143 a rendi elvonatkozás fele vezetett, külső hatás nélkül is. sőt bizonyára hirtelenebb ül, mint nyugaton, mert a sekélyesebb szokásszerűség miatt itt nincsenek oly mély feltételei a társadalom átrétegeződésének. De a klerikusrétegnek, az intellektuálizmusnak itt kialakuló helyzete, szerepe jellemző az egész társadalomszervezetre; s igen tanulságos az egész nyugati fejlődés megértésére is. Talán ez új klerikusságnak íráshasználata mutatja a legtökéletesebben és legszemléltetőbben a latin Okcidens kultúregységét. Ha valamikor, késői korokban, Európa elmúlt kultúrájára messze távlatokból fognak visszatekinteni, az egységes kultúrszerkezet kialakulásának minden másnál érzékelhetőbb jelét az íráshasználat egységében fogják megtalálni. Nem csupán annyiban, hogy idegenül elkülönül tőle a görögkeleti kultúrkör írása; hanem a latin klerikusíráshasználat pontosan, fegyelmezetten egységes formáiban is, amelyek az írás-intellektuálizmus egységes képzettségére, szervezetére mutatnak. A szélső, kis nemzetek fejletlenebb kultúrüzeme semmiesetre sem termelhette ki önmagából ezt a nyugatival annyira egyező tökéletes íráshasználatot. Megjelenése, s aztán állandó termékeny alkalmazása e szélső vidékeken a nyugati fejlődésnek egyik legfontosabb jelenségére mutat: az intellektuálizmusnak át szerveződésére; olyan tényre, amit csak a kis nemzetek távlatából lehet alapvető fontosságában felismerni. Csak innen látható igazán, mennyire felülmúlta már a nyugati fejlődés a régi szokásszerű helyi alakulásokat; s hogy másrészt mégis milyen mélyen gyökerezett a régi fejlődésben az új, intézményes intellektuálizmus. Bizonyítja, hogy a rendi elvonatkozás nem érdeken alapuló uralmi rétegeződés volt, hanem az életformáknak súlyos gonddal, érzékeny tárgyias fegyelmezettséggel, intellektuális szakszerűséggel való egybedolgozása. Az új klerikus-típus ugyanis, amelyik a XII. századtól kezdve a szélső nemzeteknél is megjelenik, nem csupán a nyugatival egyező írásformákat s alapjában azonos okleveles gyakorlatot, fogalmazókészséget hoz magával, hanem megbecsült, szilárd, szabályozott hivatást is. Uralkodók környezetében is megőrzi méltó helyzetét, önállóságát; szabályozott működésével ellensúlya is a hatalomnak, objektív szakszerűségével a széles társadalom igényeinek, szervezetének képviselője. Inkább tárgyias megfogalmazója mindannak, ami már alulról kialakult, mint a hatalomnak intellektuális, tehnikai eszköze. Igen jellemző már az is, hogy ezt a nagyjából idegenben szerzett képzettséget nem