Századok – 1942

Szemle - Hiltebrandt; Conrad Jacob; ld. Babinger; Franz - Hlaváts Elinor: Német bábjátékosaink. Ism.: M. Császár Edit. 122

s zk m vf. irodalmunkra a modern, főleg Németországban kialakult publicisztikai tudomány új módszereit. Ez a módszer nem történeti, hanem sztatikus: egy korszak vizsgálatát állítja műve középpontjába, mégpedig a legújabb korszakét, a világháború utáni évek magyar sajtójának kialakulását. Közben az időszaki sajtó terén is mélyreható változások mentek végbe; ezért vált R. dolgozata teljes egészében történetivé. Könyvének első része a magyar sajtó történetének rövid, de alapos összefoglalása 1705-től 1920-ig. Hét korszakot különböztet meg: a kezdet éveit az 1780 előtt megindult latin és német újságokkal, a magyarnyelvű sajtó kialakulását 1780-tól 1840-ig, a politikai hírlapírás fellendülésének időszakát 1849-ig, az abszolutizmus, majd a kiegyezés előkészítésének éveit, a dualizmus korát, végül a világháború és a forradalmak periódusát. Ahelyett, hogy a maguk egészében helytálló megállapításait egyes részleteikben vita tárgyává tennénk, csak arra a tévedésére mutatunk rá, hogy a magyar cenzúráról szóló fejtegetéseit kizárólag osztrák forrásokra alapítja, Wiesner és Srbik munkáira; sajnos, a magyar cenzúra tudományosnak nevezhető feldolgozása még hiányzik, különösen a hírlapcenzúráé, de annyit tudunk, hogy -— R. felfogásával ellentétben —- kifejlődése és működése lényegesen máskép alakult, mint Ausztriában. A magyar kormány hat óságok csak ellenállás után ós változtatások árán fogadták el az osztrák birodalomra szóló érvénnyel kiadott könyv- és hírlapvizsgálati utasításokat, eljárásuk enyhébb volt s a birodalminál több szabadságot engedett. R. forráshiányból származó néhány tévedése nem írható kizárólag a részletkutatás hiányosságának rovására: hibájául kell felrónunk, hogy néhány alapvető kiadvány, így Viszota Gyulának és Angyal Dávidnak újabbkori törtenetünk forrásai között megjelent nagyszabású feldolgozásai elkerülték figyelmét. A dolgozat második része kizárólag a külföldi olvasónak szól: Magyarországnak a világháború utáni politikai és gazdasági viszonyait világítja meg, hogy ezzel érthetővé tegye harmadik és legfontosabb fejezetét, Csonka-Magyarország sajtóviszonyainak ismertetését. Részletesen elemzi az újságokra vonatkozó statisztikai adatokat — jegyezzük meg, hogy az első résszel ellentétben, ahol csak a szoros értelemben vett hírlapokkal foglalkozik, itt a folyóiratokra is kiterjeszti figyelmét —, a lapok külső kiállításának sajátosságait, a redakciós rész összeállítását, feldolgozását és elosztását a különböző rovatok közt, a hírlapkiadás gazdasági kérdéseit, a zsidóság szerepét, az állam és egyéb közületek, valamint a magánérdekeltségek befolyását az újságok tartalmára, az újságírói és kiadói szervezeteket, a magyar sajtójog fejlődését és rendszerét, végül a budapesti és a vidéki sajtó legfontosabb orgánumait, valamint a német népesség hírlapjait. Kritikus szemmel elemzi sajtóviszonyainkat, de el kell ismernünk, hogy sok érdekes összefüggésre világít rá új ós a magyar sajtóra eddig nem alkalmazott szempontjaival. Adatainak egy része — ezek forrásait nem mindig jelöli meg -— nyilvánvalóan személyes értesülésből származik s a korszak jövendő történetírója számára forrásmunkává avatja könyvét. Általában komoly elmélyülés, Magyarország és sajtója iránti őszinte rokonszenven alapuló beható érdeklődés jellemzi, ami egyben értékes bizonyítéka a német tudomány érdeklődésének hazai hírlapirodalmunk iránt. Dczséuyi Béla. Hlaváts Elinor: Német bábjátékosaink. (Német néprajzi tanulmányok, 3.) Budapest 1940. 8° 143 1. — Érdeklődéssel vettük kezünkbe a pesti egyetem német nyelvészeti és néprajzi intézetének szorgalmas munkáról tanúskodó kiadványát. Megfigyelésünk szerint a pesti