Századok – 1942

Történeti irodalom - Évkönyve; A Gróf Klebelsberg Kunó Magyar Történetkutató Intézet –; szerk.: Miskolczy Gyula. IX. évf. Ism.: Komoróczy György. 105

TÖRTÉN KTI IRODALOM ]05-érvényesíteni. Mint említettük, a népfejlődés és népi életformák kapcsolatainak kutatásában Közép-Európa szakemberei a kezdet kezdetén állnak. Különösen így van román vonatkozásban, ahol még a történetkutatásnak kevésbbé új szempontjai sem érvényesültek kellőképen, s a fejlődésnek elemi adatszerű tényeit sem látjuk tisztán. Mindenesetre nagyon érdekes munka volna M. szempontjait érvényesítve s tovább fejlesztve, adatszerűen megvizsgálni a pásztori életforma jelentőségét a román nép történetében Másrészt az sem volna haszontalan, ha magyar szempontból próbálnék ábrázolni a román pásztorkodás magyarországi vonatkozásait, s az ezzel kapcsolatos egyéb problémákat, beleértve a vlach vándorlás homályos kérdéseit. Mert, bár M. eredményei nem mindenben helyesek, annyi kétségtelenül kitűnik belőlük, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemes foglalkozni, magyar szakembereknek is. Nemcsak román vagy magyar, hanem általános keleteurópai történelmi szempontból is figyelemreméltó volna továbbá foglalkozni azzal a kérdéssel, minő hatást gyakoroltak a pásztorságnak különböző — lovas, hegyi, erdei — formái, valamint más életformák Kelet-Európa népeinek s kultúrtájainak fejlődésére. Kétségtelen, hogy ilyenirányú kutatások sokban kibővítenék jelenlegi ismereteinket. S kétségtelen az is, hogy mindezeket a kutatásokat magyar szakembereknek kellene elvégezniök, vagy legalább elindítaniuk s módszerét tisztázniuk, mert az életformák átfogó, népi ellentéteket áthidaló ereje talán egy nép, egy táj sorsában sem olyan alapvetően fontos, mint nálunk, a Kárpátok medencéjében. Elekes Lajos.. A Gróf Klebelsberg Kuuó Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve. Károlyi Árpád és Angyal Dávid közreműködésével szerk.: Miskolczy Gyula. IX. évf. Budapest 1939. 8° 8, 238 1. A bécsi Évkönyv legutóbbi kötete Magyarország XVIII. és részben XIX. századi történelméből meríti tárgyát. Valamennyi tanulmányra jellemző a tárgyilagosság s az adott részletek teljes megvilágítására való törekvés. Ëz a kötet is megmutatja: milv nélkülözhetetlen feladatot teljesít az Évkönyv, amikor helyet ad olyan részlettanulmányoknak, melyek önmagukban alig jelenhetnének meg, de amelyek nélkül a további kutatás megállana. Az első értekezés, Berlász Jenő tollából, A Mária Terézia-kori erdélyi kivándorlások szociális háttérévé vet világosságot. Nagy érdeme, hogy az erdélyi társadalmi viszonyokkal, azoknak a magyarországi fejlődéssel való kapcsolataival, a bécsi kormánypolitikának erdélyi vonatkozásaival a legalaposabban ismertet meg. Feltárja az egész székely társadalom helyzetét és alakulását, s rávilágít az okokra, melyek a székelységet a XVI. század óta állandó hullámzásban tartották s amelyek következtében kiváltságos elemeinek egy része jobbágysorba süllyedt. Szinte megdöbbentő a kép, melyet a kormánypolitikának az erdélyi társadaom helyzetével szemben tanúsított nemtörődömségéről rajzol. ,,A rendi társadalom fiktív kiegyensúlyozottsága mögött komoly, gazdasági-szociális betegségek lappangtak", s ezt a betegséget