Századok – 1942

Történeti irodalom - Gáldi László és Makkai László (szerk.): A románok története; különös tekintettel az erdélyi románokra. Ism.: Maksay Ferenc. 93

TÖRTÉN KTI IRODALOM 93 nacionalizmus piedesztálra állítását és az új nacionalizmus ledöntését igyekszik indokolni. Mindezeket figyelembe véve, megérti a szerző, ha olvasója nem hajlandó elfogadni szuggesztióját: hogy hagyjuk el az erkölcsi szempontból úgyis elítélendő (59.1.) nyugateurópai nacionalizmust, válasszuk szét a nép-nemzet-állam együttest és a Dunamedence népeinek nagyobb boldogságára semlegesítsük a magyar államhatalmat. Ez a gondolat, a történetkritikai háttér nélkül, pusztán a politikai tudomány szempontjából is csak utópia — veszedelmes utópia, aminek megvalósítása a nemzetre súlyos károkkal járhatna. Baráth Tibor (Kolozsvár). A románok története, különös tekintettel az erdélyi románokra, írta Elekes Lajos, Gáldi László, Juhász István, Makkai László, Pdiónyi Nóra, Tóth András és Tóth Zoltán. Szerk. Gáldi László és Makkai László. (A Magyar Történelmi Társulat Könyvei, VI.) Budapest é. n. 8°' 428 1., 9 térkép és 20 kép. Egyetlen nemzetiségünk öntudatraébredése sem érintett annyi magyar érdeket, mint a románé: másrészt a román tudományosság szokatlanul korán állott nemzeti aspirációinak szolgálatába. Mindez múlhatatlanul szükségessé tette, hogy a román történetnek nálunk is komoly szakértői nevelődjenek, már abban a korban, mikor — a kiegyezés után — hivatalos politikánk és tájékozatlan közvéleményünk egyaránt a nyugodt magabízás jóindulatú közönyével kezelte nemzetiségeinket. Tudósaink közül valóban akadt egynéhány, aki alapvető, máig használható művet írt a románságról, sőt egyikük, Hunfalvy Pál, az akkori tudomány minden eszközével felszerelve, teljes román történetet akart adni. Már ez az ő halála miatt félbeszakadt oláh történet is kötelez bennünket arra, hogy ma, félszáz év elteltével, jóval kedvezőbb tudományos munkaviszonyok között, mostani tudásanyagunkat összefoglaljuk. Hunfalvy számos kitéréssel, idézetekkel, forráskritikai fejtegetésekkel telezsúfolt alapos műve megfelelt kora követelményeinek. A köz ben eltelt félszázad azonban, a fellendült román történetírás, nyelvészet s más tudományszakok jóvoltából, nemcsak számos új részleteredményt hozott, melyek az egykori képbe mind beledolgozandók, hanem igényeinket is megváltoztatta az ilyen összefoglaló művek irányában. Részletes politikai és külön fejezetekbe zárt művelődési eseménytörténet helyett ma minden történetszemlélet hívei az összefüggéseket keresik, kicsiny adatokból az egész életet, felső és alsó rétegek teljes sorsát szeretnék megmutatni. Ahogy Lukinich Imre írja előszavában, a „tőlünk lélekben, ízlésben és gondolkozásban annyira különböző román nép" egészének múltjára kíváncsiak. Végül, 1918 eseményei után e kérdések iránt társadalmunk is jóval nagyobb érdeklődést és tisztább ítélőképességet mutat, ideje tehát, hogy a nagyközönséget is minden dologban tájékoztassuk. E feladatok megoldására ,,A románok története" szerzői vállalkoztak s könyvükben nagy