Századok – 1941

Szemle - Janovics Jenő: A Farkas-utcai színház. Ism.: M. Császár Edit 460

460 SZEMI.K szellemeskedő hangon adja elő mondanivalóját, mintha csak beszélgetne valakivel. Végigvezet a biedermeier lakóházon, leírja a benne élő emberek külsejét, ruházatát, jellegzetes hajviseletét, bemutatja a polgári társasélet kialakulásának formáit, a hervadó leány alakját, mint biedermeier nőtípust, megismertet egy biedermeier filozófussal, ír az örök biedermeierről a múltban és a jelenben, magyar empireről, a romantika válságáról és a realizmus kezdeteiről a mult század első felében. Z. az elsők közé tartozott, akik foglalkoztak a magyar irodalmi biedermeierrel. Ö maga ο könyvének bevezetésében a fölfedezés érdemét Vértesy Jenőre, a néhány évtizeddel ezelőtt elhunyt irodalomtudósra hárítja át. De hiszen ez lehetett véletlen is. Mint ahogy véletlen lehet az is, hogy más irodalomtörténészek, akik a biedermeier-kor nagy embereinek életrajzait megírták, leírták ezt az életformát a maga valóságában —·. csak éppen nem nevezték a nevén, ,,biedermeier"-nek. Fáy András, Petőfi, Vörösmarty, Tompa életrajzára gondolunk elsősorban. Z. könyve finom és mélyreható elemzéssel igyekszik utat mutatni a reform-kor irodalmi világának bonyolult útvesztőiben, ahol egyidejűleg van jelen klasszicizmus ós empire, biedermeier és romantika, realizmus és irodalmi „negély". Végső megállapításként arra az eredményre jut, hogy a magyar lélekben van valami az „örök biedermeier"-ből. És mégis nélkülözzük könyvében ennek a léleknek, a biedermeier-léleknek a bemutatását magából az életből. Mert nem hihetjük, hogy ez a kényeskedő, negédes, irodalmiaskodó irodalom lenne csak maga a biedermeier. A történelemben szerepet játszó, vagy akár magánszemélyek naplói, levelei talán tisztább, igazabb képet tudtak volna adni a korról, mint az a gazdag, de sokszor szinte modoros irodalmi anyag, amelynek alapján Z. következtetéseit levonta. Kölcsey Antónia naplójára gondolunk többek között·, amely a legtisztább magyar biedermeier-jelenségek közé tartozik, s mint ilyen, méltán állítható még a biedermeier igazi német írója: Stifter Adalbert mellé is. Kölcsey Antónia egyébként, mint ember, annak is bizonyítéka, hogy a hervadó leány mint irodalmi jelenség nem a biedermeiernek, hanem a romantikának a szülötte: a biedermeier női lélek sokkal józanabb, semminthogy „elhervadna" szerelmi bánatában. Az irodalmi kényeskedés, a modorosság nem adhat teljes képet egy korról — lehet, hogy ez a kép sok tekintetben jellemző lesz, de torzít, s ami e tükör mögött van : az ember lelko, azt nem ismerjük meg belőle a maga valóságában. S ezt hiánynak érezzük Z. egyébként kiváló és nagyjelentőségű művében. Cs. Gárdonyi Klára. Janovics Jenő: A Farkas-utcai színház. Budapest ó. n. Singer és Wolfner. 8° 316 1. — Az első épület, amelyet emelői arra szántak, hogy benne magyarul játsszanak, a Farkas-utcai színház volt, a régi kolozsvári Nemzeti Színház. 1821-ben lett készen. Méltóságteljes és nyugodt vonalaival jól beleillett a környezetbe, a kollégiumok és más kegyes célú házak közé. Ugyanaz a rendkívül vonzó egyszerűség sugárzott falairól, mint a tiirolmi rendeletet követő protestáns egyházi építkezésekről. Akik színpadán először játszottak, hálát, örömet ós erős hivatástudatot éreztek. Nyolcvanöt évig volt ez épület Erdély reprezentáns színháza és egészen néhány éve történt lebontásáig megőrizte homlokzatának nemes szépségét. J. könyve, amely a színház szelleméről kíván szólni, hivatott arra, hogy elmondja: ez a szellem is töretlen szépségükben őrizte-e meg az alapítók eszméit. Az alapítás és az első idők történetét J. észrovehetőleg Ferenczi nagy összefog-