Századok – 1941

Szemle - Farkas Gyula: Az asszimiláció kora a magyar irodalomban. Ism.: Cs. Gárdonyi Klára 219

SZEMLE 219 takarékosan bánt s utazni ment ; járt Párisban, Londonban, bejárta Svájcot, megnézte Innsbruckot és Münchent. Olyan szorgalmasan művelte magát, mintha még mindig remélte volna, hogy valaha Shakespearet játszik Egressy házában. Pedig ekkor már nem igen reménykedett. Naplója a pesti Népszínház megnyílta, pesti színész -kedése előtt lezárul, de már tisztában van azzal, hogy Gonosz Pista a legnagyobb szerep, amit eljátszania megengedtetett. K. azonban nemcsak jó, hanem művelt és igen okos ember is volt s így mester a lemondásban. Emberi kiválósága nem a naplóból derül ki, az nem dicsekszik. A sorok közül azonban kilép az élő ember, a halhatatlan ,,én", amilyen a ,,kis Kassai" életének 88 éve alatt volt : alacsony termetű, jelleme közvetlen, típusa az impresszionista színésznek, aki tanulmányozza szerepét, minden figurához hozzáhasonul, minden alakítása más. Az életben folyton megfigyel, tanulmányoz, gyűjtögeti az anyagot egy imaginárius „tarisznyába", mint maga is mondja. Gyermekkorának emlékei, öreg parasztok, falubolondjai, kanásztánc, mesterlegények jól megfigyelt mozdulatai elö-előkerülnek a színészpálya folyamán, de későbbi éveinek furcsa figurái sem mennek feledésbe, szerepbe olvadnak itt vagy ott s megörökítődnek a váci nyugdíjas szép, árkádos betűivel írt naplóban is. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy K. Emlékezéseinek forrásértéke elsőrendű. Egy objektívnek született ember megbízható, tárgyilagos írása. Nem szólva most arról, hogy mit ér más tudományszak számára, mint színészettörténeti forrás talán Dérynénél is értékesebb, mert noha nem olyan mithikus kor emlékeit őrzi, mint az, de külön fejezetet szentel azoknak a nagy alakítóknak, akiket megfigyelnie módjában volt. Egressyről írt néhány lapja többet mond. mint Rakodczay két kötete. Ugyanilyen becsesek többi színészarcképei is. A legnagyobb elismerés illeti meg Kozocsa Sándort ennek a naplónak sajtó alá rendezéséért. Szöveghű közlésével fontos szolgálatot tett a színészettörténeti irodalomnak éppen úgy, mint a rokonszenves művész emlékének. Kisebb pongyolaságok azonban előfordulnak kiadói munkájában. A X. tábla „Lendvay Márton" felirata alatt szereplő képek közül az első („Mint Walter Ferdinand") nem az idősebb, hanem az ifjabb Lendvayt ábrázolja, amire egyébként a fénykép technikája is bárkit rávezethet, a névmutató pedig nem pontos. M. Császár Edit. Farkas (ívula : Az asszimiláció kora a magyar irodalomban. 1867—1914. (A"Magyar Történelmi Társulat Könyvei, III.) Budapest é. n. Franklin Társ. 8° 303 1. — F. e művében a magyar szellemi életnek oly korszakát vizsgálja, amely megírta ugyan az előző korok irodalomtörténetét, azonban a „sajátját elfelejtette megírni". Könyvének gazdag irodalmi forrásanyaga nem csupán magát az irodalom történetét, hanem valóban „szellemének" történetét tárja elénk élményszerű meggyőző erővel. A külső eseményekkel szorosan kapcsolódó szellemi történéseknek nem végső indítékát kutatja, csupán azok okozati összefüggéseit s így jut el arra a megismerésre, hogy a mult század második felének egészen a világháború kitöréséig terjedő korszakára döntő hatással volt egy szellemi folyamat : az asszimiláció. Az asszimiláció : idegen elemek hasonulása s ebben az esetben térhódítása a magyarság életében. F. nem becsülte túl ennek a tényezőnek jelentőségét, amikor ebben ismerte föl e korszak legjellemzőbb mozzanatát. Mindamellett nem csupán ebből az egy szempontból értelmezi a kor összes jelenségeit, hanem minden esetben igyekszik