Századok – 1941

Történeti irodalom - Révész Imre 74

88 TÖRTÉN KTI IRODALOM az újkor felé haladó társadalom jelenségeiként. A kezdetleges alapjaiban balkáni eredetű huszárság szerves intézménnyé való kiképzésében ismét a magyar társadalom szakszerű készségeinek bizonyítékát láthatjuk ; történetírásunk őszinte igazságkeresése e pontban is nemzeti öntudatunk elmélyülését szolgálja. A XVI. századtól, fíyalókay Jenő tanulmánya szerint, idegen hadi vezetés, idegen zsoldosok ; a várvédelemben', tüzérségben is idegen építész, technikus. A várépítés és az ostrom részletes, szemléletes leírása, valamint az egyes fegyvernemek s taktikájuk fejlődésének világos előadása művelődés- és társadalomtörténeti értékű. Az idegen katonák szerepével szemben mégis döntő a fejlődésre a magyar népi elemek természetszerű, gyors idomulása a lovasság •s gyalogság újmódi tömegküzdelmeihez. Az egészségügy állapotát illetőleg Korbuly György előadása helyesen hangsúlyozza a középkori rendészeti szabályzatok jelentőségét, az ápoló intézmények változatos sokaságát. Xem az elmélet, hanem a társadalmias intézményesség a tudományfejlődés alapja. Az orvos, aki akkor már külföldi egyetemeket is mind gyakrabban látogat, eztán is a társadalomba tagozódó hivatás s nem tudását árusító szakember. A XVI. századtól, Héjjá Pál előadása szerint, a „morbus hungaricus" hírhedtté tette hazánk területét. Pedig mint tisztaságszerető népről. emlékeznek meg rólunk az idegenek ; egykorú népi eszközeink közül is maradtak fenn ezt tanúsító emlékek. Törvény nélkül is általánosodik az orvos egyetemi képzettsége ; az orvos a patikussal együtt városaink, megyéink, főúri udvaraink tekintélyes, nyugati módra megtisztelt hivatása. Orvosi könyveink európai szintet mutatnak. Bár a magasabb szakképzettségek egyéb gyakorlati hivatásai (gazdász, mérnök stb.) számára is lennének ily mély történeti érdeklődésű szakíróink, mint e két orvostörténeti tanulmány szerzője ! A szellemi műveltségről szóló fejezetek között Balanyi <lyörgy a középkorvégi egyház fejlődésében is megállapítja az új, racionális mozgalmat ; az állam már kibontakozik az egyházzal való bennső egységéből s hatalmi céljait keresi viszonyukban, mint az egyéb világi kegyuraságok is. Bizonyára épp e külsőségesebbé vált viszony következtében szűnik meg a magyar egyháznak lassú, de állandó térítő missziója kelet felé, — ami pedig valóban belső hódítást, társadalomszervezetünk átültetését jelentette. Egyébként a vallásosság, társulatokba szervezkedéssel, tán még elevenebb, mint régen, — s mégis, már a mindennaptól elkülönült szférája a lelki életnek. A reformációról-ellenreformáeióról fíévész Imre tanulmánya oly emelkedett szellemben s mégis gyakorlatias világossággal ad vázlatot, hogy történeti érdeklődésünkön túl is tisztító hatása lehet e kérdésekben az olvasóra. A vallásárnyalatok, a szervezkedés formái mélyen bevilágítanak társadalomstruktúránkba, mint kultúrüzembe. Űj módszerek sikere Ivánka Endre tanulmánya középkorvégi közoktatásunkról : határozottan körvonalazza most már a hazai s a külföldi egyetemek, káptalani iskolák tényleges szerepét társa-