Századok – 1941

Történeti irodalom - Varjú Elemér 75

89 TÖRTÉN KTI IRODALOM dalmi rétegeink képzésében. Kivált a plébániakönyvtárak apró, éles megfigyeléséből jut behatóbb elképzeléshez a közműveltség terjedését illetőleg. Kár, hogy nem vonta be tárgyalásába a gyakorlati írásbeliség, az oklevelezés terjedésére vonatkozó újabb kitűnő tanulmányokat, amelyek nézetűnk szerint európai viszonylatban is módszeres jelentőségűek. Kardos Tibor a humanista áramlatról, főleg olaszok hatásáról beszél, aminek mélységét nemcsak európai jelentőségre emelkedett magyar humanistáink bizonyít ják, hanem kancelláriánknak átalakulása is az új műveltség vezető, az élettel gyakorlatias kapcsolatot tartó szervévé. Az újkor első századaira nézve ki kell emelnünk Balassa Brúnó .tanulmányát iskolatörténetünkről. Nem szellemiesíti el az iskolázás fejlődését ; a kultúráramlatok jelentőségét a módszerek gyakorlati alakulásában, az intézmények szervezetének, arányainak konkrét leírásával érzékelteti. S az iskolákon kívül a rendi s hivatáscsoportok kebelében folyó képzés jelentőségét is hangsúlyozza, — ezekben keresendő nem csupán a későbbi szakiskolák, hanem egyáltalán az európai iskola fejlődésképes alapvetése. A szerző figyelme kiterjed az iskolázáson átment rétegek szerepére is az életben, — valósággal munkaprogramm ez a-tanulmány az oktatástörténet jövő feladatai számára. Ugyancsak tágabban értelmezi az irodalomtörténet feladatait Császár Elemérnek kitűnő összefoglalása, az újkor írójának s olvasóközönségének társadalmi jelentőségét is körvonalazván, s biztos szakavatottsággal világosítván meg az egyes műfajok szerepét. A magyar viseletről szóló tanulmányok egyenesen a történeti szociológia tudományágává avatják a divat történetét. Varjú Elemér tanulmánya bizonyítja, mennyire túlhaladta már kutatásunk e téren a korábbi bizonytalanságokat, felületes általánosításokat. A későközépkorban egyideig még vegyes az ősi-keleti viseletforma a modernnel, kivált az olasszal, aztán visszaszorul a keleties öltözék, — hogy a XVI. században ismét népi, keleties elemek lépjenek előtérbe. Höllrigl József tovább figyeli e keleties, s most már török hatás alá is kerülő formaváltozást az újkorban, s a magyar viselet bizonyosmértékű terjedését a nyugati divatban. Ismételjük, e. konkrét megfigyelésekre támaszkodó tudományág hivatott arra, hogy szemléletes kifejezője legyen mély szociális alakulásoknak, a forgalomgazdasággal való összefüggéseken felül is. Újkori racionalizálódás, megelevenedés, nemzeti nyelv, pénzgazdaság, tömegek hadviselése, — sa népihői merítő öltözékforma kétségtelenül egy lapra tartoznak. Középkorvégi művészetünkben is — mint Balogh Jolán tanulmányai mutatják — most már határozott körvonalakkal állapíthatni meg a gótikának és röneszansznak küzdelmét és egymásbafonódását. Ez is szociológia : miiven mély hatású például elképzelésünkre középkori társadalmunkról már az is, hogy az Alföld eddig oly gyér kultúrnyomokat mutató területét is a gótika virágzó vidékének mutathatják be az újabb kutatások ! S ahogyan a gótika nálunk a nyugatinál mérsékeltebb, kevésbbé kemény s halmozott formákkal jelentkezik és ennélfogva kevésbbé éles ellentét-