Századok – 1941

Történeti irodalom - Hóman Bálint: Munkái. I. k.: Magyar középkor; II. k.: Történetírás és forráskritika; III. k.: Művelődéspolitika. Ism.: Váczy Péter 65

Τ Ο R Τ Ε Ν Ε Τ i IRODALOM 65 helyezkedés és vele a türelmetlenség : szétválasztani a kettőt esak elvileg lehetett, a valóságban nem. A tragédiát nálunk végső fokon nem is ennek az új nemzetfogalomnak a kifejlődése okozta — ez a történeti élet következtében elkerülhetetlen volt —, hanem a török-Habsburg-harcok eredője, a nemzetiségi kérdés. Ε valóság tudata indította legnagyobb államférfiainkat Széchenyitől Deákig ismeretes álláspontjuk elfoglalására, s késztette őket arra, hogy felülemelkedve a kor uralkodó eszméjén meglássák annak hibáit, túlzásait s veszélyeit a magyarság szempontjából. Erre pedig ma talán nagyobb szükség van, mint valaha. Éppen ezért J. könyve nemcsak aktuális, hanem hasznos is. Hibái és túlzásai, melyek abból fakadnak, hogy a szerző nem történész, hanem filozófus, nem érintik a könyv alaptételének helyességét : azt, hogy a nemzet lélek és szellem, lia nem is olyan idő és valóság felett lebegő formában, amint azt könyvében megfogalmazta. Guoth Kálmán. Ilőnian Bálint: Munkái. 1. k.: Magyar középkor. II. k.: Történetírás és forráskritika. III. k.: Művelődéspolitika. Budapest 1938. M. Történelmi Társulat. 8° 675 (2); 791 ; 677 1. A Magyar Történelmi Társulat azzal ünnepelte meg elnökének, H.-nak harminc éves irodalmi munkásságát, hogy három vaskos kötetbe összegyűjtötte folyóiratokban és más kiadványokban megjelent cikkeit, valamint nagyobb jelentőségű ismertetéseit és beszédeit. Ε szép és szépen kiállított kiadványért dicséret illeti meg a nagymultú társulatot. A nagyközönség hálás lehet, hogy alkalma nyílt megismerni a „másik" H.-t, a részletkérdések fáradhatatlan kutatóját, miután a népszerű Magyar Történetben már megcsodálta egy nagy szintétikus elme művét. A szaktudós ugyancsak nagy örömmel üdvözli az Egyetemi Nyomda új kiadványát. Mindazok a cikkek, tanulmányok, melyeket léptennyomon kell forgatnia és idéznie, így egybefoglalva könnyen hozzáférhetők számára. Van a tanulmányok közt olyan, mely még az egyetemi szemináriumban készült, mások viszont csak pár évvel ezelőtt láttak napvilágot. Az önállóan megjelent munkák persze mind hiányoznak. Hiába keressük például „A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában"" c. művét, továbbá legfontosabb forráskritikai tanulmányát, „A Szent László-kori Gesta Ungaroruin-ot." De az összegyűjtött tanulmányok így is szinte teljes képet adnak Η. történetírói módszeréről s munkásságának eddigi eredményeiről. Amikor H. megindult történetírói pályáján, a magyar historiográfia éppen hogy kibontakozott a régi elbeszélő modorból. Horváth Mihály és Szalay László, hogy csak a jobbakat említsük, megelégedtek azzal, hogy egyszerűen elmondják az eseményeket, magasabb ábrázolásig még nem jutottak el. Ennek a táblabíróiskolának legnagyobb hibája azonban a módszeres adatgyűjtés és a forráskritika hiánya volt. Nagy előhaladást jelentett, amikor a pozitívizmus hatása alatt a tudósok egy csoportja, élükön Pauler Gyulával és a jogtörténész Hajnik Imrével, a tiszta empíria Századok 1941. 1—III.