Századok – 1941

Történeti irodalom - Joó Tibor: A magyar nemzeteszme. Ism.: Gouth Kálmán 62

64 TÖRTÉN KTI IRODALOM ben is ? Merő véletlen, hogy a magyar nemzeteszme nálunk, és nem — mondjuk — német földön alakult ki ? Nyilvánvaló : ha a fentebb említett tényezők külön-külön, egyenként nem kizárólagos alkotói is a nemzetnek, mindegyiknek szerepe van kisebbnagyobb mértékben a nemzet meghatározásában : együttes meghatározó erejük tehát nem cáfolható a külön-külön való visszautasítással. Merev platonizmus ez, mely a későbbiekben nem mindig tud megbirkózni a sokszínű, folyton alakuló történeti élettel. Nem fogadhatjuk el a magyar és a nyugati rendiség olyan szembeállítását, hogy ott a rendiség kaszt, nálunk pedig a nemzet. Nyugaton a rendiség éppen úgy a nemzet volt akkor, mint nálunk. Az pedig, hogy ebbe a rendi nemzetbe való bejutás csupán akarat kérdése lett volna, s így aki nem jutott be, az nem is akart a nemzet tagja lenni, egyszerűen tévedés. Osi magyar nemzetfogalomnak tekinteni a rendiséget, mintegy a nomád kor folytatását látni benne, erős félreismerése a történelemnek. Nem Kelet kiteljesedése ez a magyarság életében, hanem éppen Nyugat átalakító hatásának bizonysága, ha nem is egyszerű másolás formájában. Jellege nemcsak magyar, hanem európai, nem a nemzetit hangsúlyozza elsősorban, hanem az életformát. Végső fokon a keresztény univerzalizmus érvényesülése társadalmi síkon s így nem alkalmas a kikristályosodott nemzeteszme megmintázására . Mégsem tarthatjuk e korban a magyarság minden nemzeti megnyilvánulását egyszerű reakciónak. A magyar nacionalizmus ugyanúgy bontakozott ki, ha türelmesebb formák között is Anonyinustól kezdve az Aranybullán, Kézain, Mátyáson stb. keresztül, s teljesedik ki Csokonaitól, Bessenyeitől kezdve egészen Kossuthig, mint — mondjuk — az olasz nacionalizmus Dante-től Macchiavellin át Cavourig. „A modern magyar nacionalizmus" sem lehetett tehát „eredetében reakció ... II. József németesítő törekvéseire." (102. 1.) Bizonyság erre az a tény, hogy e fejlődés már II. József trónralépte előtt megindult Bessenyeivel az ú. n. kültúrnacionalizmus formájában : ugyanúgy mint Európa többi nemzeteinél is. A magyar és a nyugati fejlődés nem ellentétes, hanem párhuzamos irányú volt. Modern nacionalizmusunk így nem puszta átvétel, hanem szerves fejlődés eredménye : következménye annak, hogy nemzetünk Kelettől elfordulva az európai kultúrközösségben él immár ezer éve. Ezt a szempontot a magyar nemzeteszme vizsgálatában sokkal jobban kellett volna érvényesíteni, mint azt J. tette, bármennyire jelentősnek tartsuk is Deér megállapításait Kelet örökségét illetően. Az új nemzetfogalom óriási társadalmi kérdések - polgárság, jobbágyság bevétele a nemzet kereteibe stb. — következtében nyert megfogalmazást : tehát történelmi szükségszerűség folytán alakult ki. A rendi nemzetfogalom, amit J. tévesen ősi magyar nemzetfogalomnak tekint, éppen úgy idejét multa nálunk is, mint Nyugaton. Az újjal pedig természetszerűen fokozottabb mértékben együtt járt a népi alapra való