Századok – 1941

Történeti irodalom - Ostrogorsky; Georg: Geschichte des byzantinischen Staates. Ism.: Moravcsik Gyula 58

Történeti irodalom. Ostrogorsky, Georg: Geschichte des byzantinischen Staates. (Byzantinisches Handbuch im Rahmen des Handbuchs der Altertumswissenschaft, hrsg. von Walter Otto, I. Teil, 2. Band.) München 1940. C. H. Beck. 8° 448 1. 8 térképpel. Amidőn az Twan Müller-féle „Handbuch der klassischen Altertumswissenschaft"-ban 1897-ben megjelent Κ. Krumbacher bizánci irodalomtörténetének 2. bővített kiadása, annak függelékeként napvilágot látott H. Geizer „Abriss der byzantinischen Kaisergeschichte" című áttekintése a bizánci történetről, amelyet később oroszra is lefordítottak (1912). Azóta több újabb kísérlet történt Bizánc történetének összefoglak) feldolgozására. Ilyenek például nyugati tudósok munkái közül N. Iorgáé (The Byzantine Empire,· London 1897), K. Rothé (Geschichte des byzantinischen Reiches, Sammlung Göschen 190.,2 1919) és Ch. Diehlé (Histoire <le l'empire byzantin, Paris 7 1924 és angol fordításban: London 1925). Mindezek azonban csak rövid, vázlatos áttekintések. A bizánci történet egészének részletes, modern, tudományos feldolgozása orosz kutatók köréből indult ki. Kulakovskij és Uspenskij nagy orosznyelvű munkái (Id. ez utóbbiról Történeti Szemle XIV. 244. s köv. 1.) csonkán, befejezetlenül maradtak s csak a jelenleg Amerikában élő A. A. Vasiljevnek sikerült a régi törekvést megvalósítani. Munkája, amely előbb oroszul látott napvilágot, átdolgozva angol (History of the Byzantine Empire I—II. Madison 1928—1929), majd francia nyelven is megjelent (Histoire de l'empire byzantin I—II. Paris 1932). Ez a maga nemében kiváló munka (Id. Századok LXIX. 381. s köv. 1.) már hű képet adott arról a hatalmas lendületről, amely a bizánci tanulmányok terén különösen a legutóbbi két évtized folyamán végbement s azokról a sokfelé ágazó részletkutatásokról, amelyek eredményeként a bizánci államnak és a bizánci műveltségnek új, modern képe kibontakozóban van. A német tudomány, amely Krumbacher páratlan energiájával egy félszázad előtt a modern bizantinológia szervezetét megteremtette és nemzetközi művelésének irányítását kezébe vette, már régóta szükségét érezte, hogy a ma már elavult Krumbacher— Gelzer-féle munka helyettesítéseként egy, a bizánci tanulmányok egész körét felölelő modern kézikönyvvel ajándékozza meg a tudományt, amely az eddigi kutatások összefoglalása és azok eredményeinek kritikai megrostálása révén a további kutatások