Századok – 1941
Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39
A MAGYARSÁG VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 51 kenységére való buzdítása a cél, s nem feledkeznek meg az isteni kegyelem fontosságának kiemeléséről sem. A középkori katolikus egyház tanítása szerint is az isteni kegyelemnek köszönhető elsősorban az üdvözülés és nem az érdemszerző emberi cselekedeteknek. A bizalmat, a biztonságérzést, hogy elnyerjük az örök életet s Isten színe elé, az égbe kerülünk, két dolog adja meg : az isteni kegyelem és a jócselekedetek. Elsősorban azonban az isteni kegyelem, miután nagyon csekély az, amit mi ahhoz viszonyítva tenni tudunk, — mondja Laskai Ozsvát.1 Luther előtt képviselték már egyesek azt a felfogást, amely szerint jócselekedetekre nincsen szükség az üdvözléshez.2 A jócselekedetek szükségességéről szóló beszédei során Temesvári Pelbárt és Laskai Ozsvát is gyakran foglalkozik e nézettel. A már ismertetett felfogásuknak megfelelően természetesen nem fogadják el. azt. A Gyöngyösi-kódex azon imája, amelyben a hivő így imádkozik :,,... vallást teszek hogy én hiszem, hogy az én Uram Isten nekem irgalmas leszen és minden bűnömet megbocsájtja, de nem az én érdemeimért, ha nem az ő drágalátos szent vére hullásának érdemeiért . . ,",3 nem a későbbi protestáns felfogást képviseli. Nem tagadja ugyanis a jócselekedetek, az egyéni érdemszerzés szükségességét, amint egyesek azt vélik,4 hanem csak az Isten előtt leboruló bűnbánó ember mélységes alázatát fejezi ki. Isten szeretete és kegyelme elengedhetetlen alapfeltétele az üdvözülésnek. Nélküle, saját erejéből az ember értékes cselekedeteket hajthatna ugyan végre, de az örök boldogságot nem tudná elnyerni.® Isten nem teremtett senkit sem a kárhozatra, hanem mindenkit úgy alkotott, hogy elnyerhesse az örök boldogságot. S ha mégis többen elkárhoznak, mint üdvözülnek, annak az az oka, hogy az örök boldogságot csak az nyeri el, aki hisz, aki megtartja Isten parancsait, őszinte bűnbánatot tart, jócselekedeteket visz végbe s meg-1 „Confidentia (quod post hanc vitám in celum ad Dei visionem transferimur) oritur ex duobus scilicet ex gratia divina et bona operatione humana. Principalius tarnen ex gratia divina. Modicum quippe est quod nos facimus respectu gratie divine." Laskai O.: Quadr. Biga Salutis 5. E. 2 V. ö. J. Weijenberg : Die Verdienstlielikeit der menschlichen Handlung (Freiburg i. Br. 1931). 3 Gyöngyösi-kódex. (Nyelvemléktár. II. 257. 1.) 4 V. ö. Nagy Gábor : A misztika kódexirodalmunkban (Debrecen 1937), 85. 1. 25. jz. 5 „non potest per liberum arbitrium sufficenter salvari homo sine gratia Spiriti Sancti." Temesvári P.: Serm. de Temp. II. 39., v. ö. uo. III. 19. 47. — Laskai 0.: Serm. dorn. 8. — Temesvári P.: Serm. de Sanctis II. 48. i*
