Századok – 1941
Értekezések - PÁSZTOR LAJOS: A magyarság vallásos élete a Jagellók korában - 39
A MAGYARSÁG VALLÁSOS ÉLETE A JAGELLÓK KORÁBAN 47 választás nehéz kéidésében mindenki a saját belátása, a saját lelkiismerete szerint cselekedhet. Itt nem kell a szülők akaratát sem követni. Szabad a papi pályát választani a szülők akarata ellen is, de nem kötelesség a szülők óhajára pappá lenni sem, ha nem érzünk hivatást e pályára.1 Frangepán Ferenc szeizetes lesz s hiába kéii nagybátyja, a kalocsai érsek, hogy térjen vissza a világi életbe s ne engedje, hogy a családja kihaljon, hiába biztatja arra a pápa is, aki előre megígéri a szerzetesi fogadalom alól való felmentést, nem hallgat senkire, követi lelkiismerete szavát és pap marad.2 Pesti Mizsér Gábort szülei abban a reményben taníttatják, hogy fiúk pap lesz. () azonban nem érez hivatást az egyházi pályára, bár vallásos ember. 1538. június 9-én számol be Peregi Albert pécsi prépostnak írott levelében arról, hogy milyen nagy szomorúságot okozott odahaza, midőn hazaérkezése után felfedte a család előtt szándékát, hogy nem lesz pap. Főképen az édesanyjának esett ez rosszul, aki azt hitte, hogy kárba veszett minden gondja és fáradsága, amit a fia neveltetésére fordított, mivel azt vélte, hogy minden tanításnak a papság a vége. így én — írja Pesti Gábor e levelében — mivel szüleim iránt hálátlanságot követtem el, biztos állásom meg nincsen, valósággal mélázóvá lettem s hogy egészen nem keseredtem el, azt csak Krisztus bizalmat keltő szavainak és Margit nevű jámbor és emberséges nővéremnek köszönhetem.3 Nem a vallásos és a világias gondolkodás ütközött itt össze, hanem csak annak a kornak az elmúlását látjuk, amelyben a magasabb iskolázás szétválaszthatatlanul egybefonódott a papi pályával. Pesti Mizsér Gábor vallásos, hiszi, hogy a világi pályán is élhet Istennek tetsző életet. De hogy sokra becsüli a papi hivatást is, éppen az mutatja, hogy nem akarja azt választani — jóllehet az könnyebb érvényesülést nyújtana számáras — miután ismeri önmagát, hogy nem tudná teljesíteni azon kötelezettségeket, amelyeket a papi pálya róna rá. Megértést mutat az egyház most már oly pályákkal szemben is, amelyek elítélése korábban szinte általános volt. A kereskedelem már nem tiltott foglalkozás, miután önmagá-1 Pásztor i. h. 145, 154. 1. 2 Sörös Pongrác : Frangepán Ferenc kalocsai érsek. Századok 1917, 430. 1. 3 . . .„quae putat se illám educationis operám, quam a primis cunabilis in me nutriendo, docendo, litterisque instituendo impendisset, factam frustra atque adeo inaniter impensam, nullám enim ipsa putat erudicionem, quam non sequeretur sacerdocium . . ." Égyháztört. Emi. III. 258. 1., ν. ö. Békefi : A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig (Budapest 1910), 60. 1.
