Századok – 1941

Értekezések - MADZSAR IMRE: A történetítrás természetéről 1

Ifi MADZSAR IMRE mivoltát sohasem volna képes levetkőzni egy távolabbi, mintegy mögötte levő objektív rész valóságos és eredetileg meglevő csatlakozása nélkül. A lelki kivetítésben, az ú. n. kiegészítésben, beleélésben vagy éppen én ünknek ,,más -énné módosulásában" (Lipps) keresni és föltalálni vélni a tévedés-és illúziómentes fiziognómiai szemlélet problémájának végső magyarázatát világosan annyit tesz, mintha pl. egy villanyozógép végkészülékének kézbefogásakor saját magunkból, azaz a magunk érzéséből és a magunk én-jéből, nem pedig egy már eredetileg és kivétel nélkül mindenütt adott kettősségből akarnánk levezetni és a bűvész módjára előteremteni azt a villanyos áramot vagy vezetéket, amely pedig, mint nyilvánvaló nem-én, valósággal ott van a „kézzelfogható" készülék mögött, s amellyel ugyan közvetett, de mégis valóságos és megszakítatlan kapcsolatban vagyunk. Ha behunyom szememet, csupán a villanyozógép végkészüléke van fizikailag adva tapintásom számára. Mégis azt, ami túl van rajta és valósággal hat reám. t. i. a vezetéket s a bennefolyó áramot, wietofizikumnak csak szószerinti értelemben nevezhetném. Mintahogy általában bármely tapintásérzetem tartalmára gondolva nincsen jogom azt mondani, hogy semmi közöm sincs ahhoz, semmiféle valóságos élmény- és hatásösszefüggésben nem vagyok azzal, ami túl van. sőt bármilyen túl is van azon a fizikai tárgyon, amelyet megérintettem. Mindenkori valóságos lelki élményünk tartalmának két részből, t. i. egy hozzám közelebbeső s ezért mind szubjektívebb, másfelől egy tőlem, mint az érzéki hi'c et nunc egyik esetétől kifelé vezető, mind objektívebb, idegenebb, sőt az ..idegen", a ,,nem-én", az „objektum" tiszta fogalmának legvégső adott föltételéül tekintendő távoltartalomból, egymást a valóságban minden pontjukon kölcsönösen, bár mindig más és más arányban átható két elemből való szerves összetettségét azonban még egy más oldalról is meg kell világítanunk. Egy oly szempontból, amelyre e szakasz elején az általános ideákra való utalással röviden már céloztam. A külön már említetteken, így az imént tárgyalt szubjektumobjektum kettősségen kívül még egy másfajta, de szintén eredetileg adott kettősséget is fedezhetünk fel á valóságos élményben. Ennek felmutatásával lesz képünk teljessé s ezenkívül így érhetjük majd el még hátralevő célunkat, hogy t. i. a történetírás sajátos értékét és igazi tudományos hivatását pontosabban meghatározzuk. A szóbanforgó érzéki és szemléletes közeltartalmat a fentiekben a hic és a nunc szavakkal jellemeztük. Ezek azonban, a mindenkori itt és most nem egyebek, mint annak meg-