Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

396 JUHÁSZ LAJOS' hogy a birtokok értékesítése révén áz Angol-Osztrák bankot is kielégítsék. Lcnyay Grubennek ez első engedményét már elégnek találta arra, hogy azonnal intézkedéseket foganatosítson az egész Langrand-Dumonceau-féle tömeg rendezéséré irányuló tárgyalások előkészítésére. Mégegyszer átnézette a kérdést jogtanácsosával és amikor ismét csak azt a megállapítást kellett hallania, hogy az 1868-i szerződés érvényessége megtámadható és annak alapján az Industriel képviselője sem hajlandó tárgyalni, amivel szemben az általános egyezség célhoz vezethet és erre a herceg meghatalmazottait a legerélyesebb eszközökkel is rá kell szorítani — elhatározta, hogy az erélyes fellépést fogja az uralkodónak tanácsolni. Ferenc József meghallgatta ezt a tanácsot. Levelet írt Thurn-Taxis hercegnek, amelyben kijelentette, hogy abban az esetben, ha a herceg nem nyilvánítja nyolc napon belül készségét a Langrand-Dumonceau-ügy valamennyi érdekeltjével való általános kiegyezéshez, leteszi a kiskorú Thurn-Taxis árvák felett addig gyakorolt gyámságát. Az uralkodó ez írásának megvolt a hatása. Augusztus első napjaiban a herceg megbízásából Dörnberg, Lcnyay felkérésére pedig Erlanger Viktor hosszas tárgyalások után körvonalazták azokat a feltételeket, amelyek alapján az egyezséget létre lehet hozni. Ε szerint Thurn-Taxis herceg kész eltekinteni az 1868-i szerződéstől, ha biztosítják a felől, hogy a Langrand-Dumonceau-féle bankokkal való kapcsolatából kifolyólag semmiféle utánfizetési követelést nem támasztanak vele szemben, ha felmentik attól a kezességtől, ami az Angol-Osztrák bankkal szemben kötelezi és ha mindezeken felül bizonyos kárpótlást is kilátásba helyeznek. Erlanger ezen tárgyalásainak eredményéről beszámolt a Lónyay elnöklete alatt álló bizottságban. A bizottság ezeket a pontokat a kibontakozás alapjául elfogadta és az egész egyezségi tárgyalás lebonyolításával a frankfurti Erlanger-bankházat bízta meg. Ε tárgyalások menetét Lónyay természetesen állandóan figyelemmel kísérte, sőt nem egyszer személyesen is közbelépett. Most immár nem kevesebbről volt szó, mint az egész Langrand-Dumonceau-féle csődtömeg felszámolásáról, mert a herceg sima kiválását ennek feltétlenül meg kellett előznie. A megbeszélések általában Frankfurtban folytak, maga Lónyay is odautazott, sőt az angol felszámolók részéről mutatkozott nehézségek elhárítására Ostende-ban is folytatott tárgyalásokat. Fáradozásait végül siker koronázta és az Erlanger-bankház augusztus 30-án kezébe vehette a Général, International és Agricole végleges felszámolását, majd később