Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 397 bevonta tevékenységébe a még mindig fizetésképes Industriel ügyeit is. A Langrand-Dumonceau-bankok függő kérdéseinek elintézése ezzel teljesen Erlangerékhez került, ami elég biztosítékot nyújtott arra, hogy az ügy immár egészen Lónyay elképzelésének megfelelő irányban haladjon. Thum-Taxis herceg fölül tehát elhárult az utánfizetés veszélye, az Angol-Osztrák bank rendkívül előzékeny magatartása következtében pedig gyorsan elintéződött a kérdésnek ez a része is. A herceg teljes egészében visszakapta a banknál lévő mintegy két millióját és felszabadult a kassa-oderbergi vasúti üzlet nyereségéből őt illető 6 millió frank is, amit addig a kezesség miatt szintén visszatartottak. A feltételeknek a kárpótlást illető része azáltal nyert kielégítő megoldást, hogy a szintén felszámolt Industriel jelentékeny aktívájából 2'5 millió frankot erre a célra juttattak. Végeredményben tehát Thurn-Taxis hercegnek a Langrand-Dumonceau-féle vállalkozásokban lekötött 15 millió frankjából körülbelül 10 milliót sikerült megmenteni. Ezt az eredményt Lcnyay Menyhért a jól végzett munka nyugodt önérzetével jelenthette az uralkodónak. A probléma azonban ekkor még mindig nem zárult le, mert a végrehajtás folyamán tengernyi újabb nehézség merült fel. A kibontakozás hírének hallatára a hitelezők egyre-másra emelték igényüket. Az egyes bankok felszámolását végző szervek mindenképen a kérdés összekuszálásán és a végleges lezárás időpontjának halasztásán dolgoztak, mert a zavaros helyzet fenntartása csak növelte saját nyereségüket. Nem csekély gondot okozott továbbá a Szász Földhitelintézet ellen indított csődper, amely egyszerűen a kiegyezés meghiúsulásával fenyegetett. Végül kellemetlen hatással volt az a körülmény is, hogy Thurn-Taxis herceg 10 milliónál kisebb kártérítési összeget semmi áron sem volt hajlandó elfogadni. Lónyay Menyhért törekvése azonban támogatóra talált az új belga kormányban. Ez a belga parlamentnek abból a pártjából alakult, amelynek annak idején Langrand-Dumonceau is híve volt és néhány tagja személyesen is résztvett egyes vállalkozásokban, vagy legalább is nagyon közel állt ezekhez. Magától értetődik, hogy ez a kormány rajta volt a nagy port felvert ügy gyors lezárásán. Sőt, maga II. Lipót belga király is a kérdés mielőbbi elintézését kívánta, mert öccsének, a flandriai hercegnek jelentős követelése volt egyes Langrand-Dumonceau-féle vállalkozásokkal szemben. A kibontakozási tárgyalások a megállapított terv szerint lassan annyira előrehaladtak, hogy Lcnyaynak október végén az Erlanger-ház be tudta mutatni a különféle intézetek helyzetéről készített összesített kimutatást és így a tényleges lehetőségek ismere-