Századok – 1941
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363
LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 395 hogy az aktiva legnagyobb részben magyarországi, stájerországi és párisi ingatlanokból áll, amelyeket eló'bb vagy értékesíteni kell, vagy jelzáloghitellel meg kell terhelni. Ezen a téren viszont az a nehézség, hogy ezek a birtokok első helyen a bécsi Angol-Osztrák bank 9 milliós követelésével vannak megterhelve. Mindenekelőtt tehát az Angol-Osztrák bankkal kell a kérdést rendezni, azután elintézni az egész csődtömeg felszámolását olyan módon, hogy a Thurn-Taxis -család minden kötelezettségtől megszabaduljon és lehetőleg vissza is kapjon valamit befektetett tőkéjéből. Lónyay tehát minden nehézség ellenére az általános kiegyezés mellett foglalt állást és június elején ilyen javaslatot terjesztett az uralkodó elé. Ferenc József elfogadta előterjesztését és a terv kivitelével Lónyay elnöklete alatt egy háromtagú bizottságot bízott meg. A háromtagú bizottság, amelynek Lónyay elnöklete alatt Larisch volt osztrák pénzügyminiszter és Wrbna gróf voltak tagjai, 1871 július 7-én tartotta első ülését, amelyben a békés kiegyezés mellett foglalt állást és az uralkodónak a hercegi meghatalmazottakkal szemben erélyes fellépést tanácsolt. Előterjesztésük alapján Ferenc József Thurn-Taxis herceg megbízottait 11-ére Bécsbe kérette a megbeszélések megkezdésére. Ez az első közös tárgyalás azonban nem vezetett eredményre. Dörnberg és Gruben kitartottak régi felfogásuk mellett; ragaszkodtak azon nézetükhöz, hogy mivel Thur-Taxis herceg minden kötelezettségének eleget tett, nyugodt lelkiismerettel maradhat a törvény alapján és nincs szüksége egyezkedésre. Lónyaynak nem sikerült megértetni velük, hogy ez az álláspont milyen nagy kockázattal jár a nélkül, hogy valamilyen előnyt igérne, és így a két tárgyaló fél semmivel sem közeledett egymáshoz. Lónyay azonban nem volt az az ember, akit a felmerülő nehézségek egykönnyen visszariaszthatnak. Miután az első tanácskozás sikertelenségéről uralkodójának beszámolt és tőle felhatalmazást kapott további tárgyalásokra, 12-én hoszszasan tárgyalt külön Grubennel. Lassan mutatkozott némi eredmény. Gruben engedett addigi merevségéből és a következő napon összeülő két bizottság előtt hajlandónak nyilatkozott bizonyos egyezkedés megindítására. Míg azonban Lónyay szerint Thurn-Taxis hercegnek, a Langrand-Dumonceau hitelezőknek, az Angol-Osztrák banknak egyaránt csak előnyére szolgálhatott az általános békés megegyezés, a hercegi megbízottak csupán az Industriellel óhajtottak tárgyalásba bocsátkozni, de még mindig az 1868-i szerződés elismertetése céljából. Hozzájárultak volna továbbá ahhoz is,
