Századok – 1941
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363
LÓN Y AY KÖZÖS PÉNZÜGYMINISZTERSÉGE 391 püspökségek, káptalanok, já pbor magánosok lelkesen támogatták pénzükkel alapításait.1 Nagy nyeresége volt 1865-ben Thurn-Taxis herceg nevének és vagyonának bevonása e vállalkozásokba, amiben tulajdonképen nem is a herceg elhatározásának volt döntő szerepe, mint inkább rokonának és vagyonkezelőjének, Dörnberg grófnak, valamint Gruben bárónak. Ez utóbbi a Thurn-Taxis vagyon kiszolgáltatásával elsősorban saját hasznát kereste, minthogy a hercegi millióknak Langrand-Dumonceau intézeteibe való átvezérlése fejében jó párszázezer frankot rakott zsebre. Miksa Antal herceg körülbelül 12 millió frankkal vett részt a Société générale pour favoriser le credit foncier alapításában és ezenkívül hatékonyan közreműködött a Société de crédit foncier international, a Banque de crédit foncier et industriel, a Banque hypothécaire belge et néerlandaise, valamint a Banque de crédit agricole létrehozásában és igazgatásában egyaránt; 15 millió frankra becsülhető az az összeg, amit vagyonából ezekbe az intézetekbe fektetett. Részvétele jelentősen megszilárdította a Langrand-Dumonceau-féle alapítások helyzetét, hiszen sokan csak attól fogva hittek ezek komolyságában, amikor a Thurn-Taxis vagyon bekapcsolódásáról hallottak. Langrand-Dumonceau azonban a legkevésbbé sem érdemelte meg a vele szemben egyre fokozódó bizalmat; alapításai elejétől fogva a levegőben lógtak. Tulajdonképen az egyik intézet hívta életre a másikat. Helyzetükre nézve jellemző a három legnagyobb alapításnak egymáshoz való viszonya : a Général kezében volt az International részvényeinek legnagyobb része, az International az Industriel papírjainak nem volt híján, míg a Général részvényeinek kétharmada az International és Industriel tárcájában volt. A szakemberek csakhamar felismerték e vállalkozások megalapozatlanságát és nem telt bele sok idő, amikor, aki csak tehette, igyekezett kivonni beléjük fektetett pénzét. Ezek között volt Thurn-Taxis herceg is. A herceg kivonulási szándéka természetesen nem volt Langrand-Dumonceau kedvére. Minden oldalról éppen eléggé szorították a vállalt kötelezettségek, érthető tehát, ha lehetőleg el akarta hárítani azokat a további kellemetlenségeket, amelyek a Thurn-Taxis érdekeltség megszűntének kiszivárgása után előreláthatok voltak. Miksa Antal herceg halála után özvegye mégis keresztülvitte a Langrand-Dumonceau-féle vállalkozásokkal való üzleti kapcsolat felbontását. Az egyezkedés során azonban elkövetett s 1 H. Pirenno: Histoire de Belgique (Bruxelles 1932), VII. 215. és köv. 1.
