Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

392 JUHÁSZ LAJOS' egy nagy hibát : nem fogadta el Langrand-Dumonceau 1868 május 1-i ajánlatát, amelyben a hercegi család kezében levő részvények fejében magyarországi birtokokat kínált fel, hanem pénzt kívánt. Az 1868 május 8-i szerződésben tehát Langrand-Dumonceau az Industriel számára visszavásárolta a Général és az International részvényeinek a Thurn-Taxis családnál levő szépszámú kötegeit mindazokkal a jogokkal együtt, amelyeket az 1865-i eredeti szerződés alapján a herceg biztosított magának. Ε szerződéssel vissza1 kapta már most a család az alapításokba befektetett öszszegnek nagy részét — azonban egyelőre csak váltókban —, másrészt megszabadult attól a veszélytől, hogy vállalt kötelezettségeiből kifolyólag esetleg további utánfizetésekre kényszerül. Az Industriel akkoriban teljesen fizetésképes volt és mi sem mutatott arra, hogy a szerződésnek netalán nem fog tudni megfelelni. Az 1868 május 8-i szerződés nem sokáig maradt isme<retlen a közönség előtt és kipattanása nagy port vert. fel a Langrand-Dumonceau részvényesek táborában. A hercegi milliók kivonulásának híre alapjaiban rendítette meg Langrand-Dumonceau hitelét és ezzel egyúttal aláásta a ΓβΒΖλ*ényesek sorsát is. Támadásoknak és gyanúsításoknak özöne indult meg nemcsak Langrand-Dumonceau, hanem főként a Thurn-Taxis család ellen. A legélesebb szemrehányással illették a családot, amely a közvélemény szerint először megalapozta a bizalmat a vállalkozások iránt, részvételre serkentette a közönséget, majd egy szép napon minden köteléket felbontva, a terheket a többi részvényesre hárította és így ezeknek romlását okozta. Egyesek vitatták, hogy Langrand-Dumonceaunak egyáltalában joga lett volna a szerződés megkötéséhez és ennek a kérdésnek eldöntésére peres eljárással fenyegetőztek; mások tudni véltek arról, hogy a szerződésnek bizonyos titkos pontjai vannak, amelyeknek a többi részvényesre sérelmes intézkedései miatt még az intézmények kimutatásait és mérlegeit is meg kell hamisítani. Sőt, hangok hallatszottak, amelyek arról beszéltek, hogy Langrand-Dumonceau tulajdonképen nem is volt szabad elhatározásának teljes birtokában a szerződés megkötésekor, mert a tárgyalások alkalmával Ferenc Józsefnek mint az árvák gyámjának akaratát szegezték mellének s kénytelen volt engedni. És itt, ezen a ponton kezdődött Lónyay Menyhért közös pénzügyminiszternek ebben a kérdésben döntő szerepe. Langrand-Dumonceaunak nemcsak az 1868 május 8-i szerződés következtében keletkezett felháborodás megnyil-