Századok – 1941

Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Lónyay Menyhért közös pénzügyminisztersége 1870–1871 363

LÓNYAY KÖZÖS PÉNZÜGY MINISZTKR8ÉGK 385 Első javaslatában lényegesen többet kért annál, amit Salzmann legutóbb felajánlott: a Monte Lombardo Veneto teljes törlesztési alapján kívül a hadikárpótlások fejében további 2 millió forintot, összesen tehát 5-4 milliót. Salzmann ellenjavaslatában 23 millió forintot kínált, lényegesen kevesebbet a felénél. A megegyezésre ilyen módon kevés kilátás volt és ki tudja meddig folytatódott volna az alkudozás és a végeláthatatlan huzavona, ha a bécsi béke VI. cikkének végrehajtása körül folyó tárgyalás 1870 utolsó napjaiban nem kerül kapcsolatba ugyanezen békeokmány egy másik pénzügyi természetű rendelkezésével. Minghetti ugyanis bejelentette, hogy a két ál'am közötti pénzügyi tárgyalások sikeres befejezését Firenzében előfeltételnek tekintik ahhoz, hogy a bécsi béke XXII. cikkének értelmében tárgyalás alá vegyék az osztrák császári ház egyes tagjainak az olasz állammal szemben fennálló magánjogi követeléseit. Ez a körülmény döntő hatással volt az osztrák álláspont további alakulására. A bécsi béke XXII. cikke szerint a Habsburg-ház azon hercegei és hercegnői, akik az itáliai események előtt ott ingó vagy ingatlan magántulajdonnal rendelkeztek, visszahelyezendők ezen tulajdonuk teljes birtokába, vagy ennek fejében kellő kárpótlásban részesítendők. Ez a rendelkezés elsősorban az 1859-ben trónját vesztett II. Lipót toszkánai nagyherceg és V. Ferenc modenai herceg jogait kívánta biztosítani. Végrehajtása azonban hosszú ideig váratott magára. A császári család érdekelt tagjai összeál ították ugyan követelésüket, de az olaszokkal való tárgyalásra nehezen került sor. Csupán 1870 végére ért meg a helyzet annyira, hogy Beust megbízhatta firenzei követét. Kübecket, hogy a császári család tagjainak érdekében kezdjen tárgyalásokat. Kübeck kezdeményezése azonnal nehézségbe ütközött. Az olasz kormány ezen tárgyalások előfeltételéül a két állam között folyó pénzügyi vita lezárását kötötte ki. Firenze ezen álláspontját Minghetti közölte Salzmannal, ez pedig 1870 november 23-án jelentette Beustnak az újonnan támadt akadályt. A két állam közti pénzügyi kiegyezés kérdése így jelentékenyen bonyolódott és kevés volt a remény arra, hogy ez a most immár a hercegek magánjogi követelésével bővített kettős probléma egyhamar kedvező végleges megoldást nyerjen. Ferenc József a hercegek igényeinek mielőbbi kielégítését azonban elsőrendű feladatnak jelölte meg; Beust vállára tehát nem csekély feladat nehezedett akkor, amikor ennek a feladatnak megoldásáról gondoskodnia kellett. Kereste az alkalmas embert, akire a kérdést rábízha'ná és választása Lcnyay Menyhértre esett. November utolsó napjaiban terjesztette javas'atát Ferenc Századok 1911, IX—X. 25